Bemutatkozás


Fotó: Katona Tibor

Szeretnék pár szóval bemutatkozni:-)

Skolik Ágnes vagyok, 57 éves, három gyermek édesanyja, és egy 3 éves kislány nagymamája. Gyermekkoromat Zalakomárban töltöttem, majd Nagykanizsára költöztem, utána pedig Liszóba. Az utóbbi 7,5 évet Németországban töltöttem, ahonnan 2019. márciusában költöztünk haza.

Írni viszonylag későn, 40 éves korom körül kezdtem el. Bár az iskolában mindig jó voltam fogalmazásból, sokáig eszembe sem jutott, hogy megpróbálkozzam az írással. Gyermekeimnek sok-sok mesét olvastam az évek során. Nem csak este, hanem  a nap bármely szakában, amikor kérték. Gyermekkoromban én is sok mesét hallottam, és sokat olvastam, így természetes volt, hogy nem telhet el nap mesézés nélkül.

Eleinte meséket írtam, aztán később novellákat, esszéket is, de a fő irány a  meseírás maradt. Meséim, verseim általában a természetről szólnak, állatokról, növényekről, a minket körülvevő környezetről, de írtam már népmesei elemekkel szőtt mesét is. Sok mese alapját a gyermekkori emlékekből merítettem, de vannak írásaim a kis unokámról, és a nagymamaságról is.

A mese tanít, nyugtat, szórakoztat. Ez a mondat jellemzi legjobban az írásaimat.

A mese tanít: a környezetünkről, állatokról, növényekről, az időjárás változásairól írok. Olyan dolgokról, amik körülöttünk vannak, de talán észre sem vesszük. Olyan dolgokról, amivel nemhogy a városi, de a falusi gyerekek sem mindig találkoznak közvetlenül. A veteményes növényeiről, a tojásból kibújó kiscsibéről, a kiscicáról, aki megtudja, mi az, hogy napsütés, vagy hóesés. Sok mesém tanít az alapvető emberi értékekre, a segítőkészségre, barátságra, becsületességre.

A mese nyugtat: nem eszi meg a macska az egeret, nem mérgezik meg a királylányt, nem vágják le a sárkány fejét. Tudatosan figyelek arra, hogy a mesékben ne legyen erőszak, olyan dolog, ami a kisgyermeket felzaklatja, amitől esetleg félelmei lehetnek. Hiszen az esti mese célja a megnyugvás, a pihenés előkészítése, ezért fontosnak tartom, hogy a mese hallgatása után kellemes élményként gondolja át a hallottakat.

A mese szórakoztat: az írások hangvétele mindig pozitív, könnyed, sokszor humoros, a való életről, vagy rég letűnt korokról szólnak. Mai modern hangvételű, vagy  népmesei elemekkel szőtt történetek. Szeretném a gyerekeket a környezetünk életével megismertetni, és szeretném, ha hallanának a régebbi korokban élt gyerekek életéről is. Ezekben a mesékben régi tárgyak, eszközök nevét is megörökítem, és olyan szavakat használok, amiket a mai gyerekek már nem ismernek.

Négy könyvem jelent meg eddig, magánkiadásban.

Az Első verseskönyvem című képeskönyv, a legkisebbeknek szól. Csupa színes oldalon, rövidke verseket tartalmaz. A könyvben két versike az unokámról, Violáról szól. Egy blokkban az állatokról szóló versek vannak, egy-egy versszakban bemutatva őket. Néhány oldalon olyan kérdéseket olvashatunk, amiket a gyerekek nap, mint nap, és naponta többször feltesznek: miért, hogyan, merre kezdettel.

A Csibemese című meséskönyv az óvodás korosztályt célozza meg. Verseket, meséket olvashatunk benne, melyekhez színes illusztrációk tartoznak. A versek a hónapokról, évszakokról, a Mikulásról szólnak, a mesékből nyomon követhetjük egy kiscsibe életét, a búzaszemét, amelyből kenyér lesz, olvashatunk három igazi jó barátról, egy csodatévő mackóról, és egy szegény leányról, aki világgá ment.

A csodatermő fa című könyv már kicsit nagyobb gyerekeknek íródott. Ebben a kötetben vannak az elsőként írt meséim, és verseim. Az írások nagy része a gyermekkori emlékeimből táplálkozik, de megismerhetünk egy csodatermő fát, egy kedves baglyot, és megtudhatjuk melyik növény a legértékesebb a veteményesben.

Az Olasz vacsora egy novelláskötet. Gyermekkorom mindennapjairól szól az első két írás, és olvashatunk néhány vidám epizódot a németországi életemről is.

A könyvben helyet kaptak az irodalmi pályázatokra benyújtott novelláim, és néhány vidám, vagy éppen elgondolkodtató történet.

Meséimet olvashatod facebook oldalamon is: https://www.facebook.com/skolikagnes/

 

 

One comment

  1. Kedves Agnes !
    nagy örömmel olvastam az iräsodat a viselkedésröl,régi mäniäm ez nekem,sajnos nem sikerül az internetes oldalakon nevelni senkit,mert annäl böszebben szidalmaznak megint,ha szép szavakkal kérek valakit,hogy ne pocskondiäzzon olyan embert,akit nem ismer !Legutobb Moldova György riportja utän olvastam el a kommenteket…bär ne tettem volna..nagyon elszomoritott a trägär hangnem,ahogy rola nyilatkoztak ott

    Különben 65 éves vagyok,gyerekekkel ,,dolgozom,, potnagyiként,akik imädjäk a meséimet,amit a fejemböl mondok,mert mindig erre kérnek,hogy ne könyvböl olvassak,hanem a gyerekek és ällatok történeteit mondjam,akik velem éltek…sok éve

    szivesen olvasgatom az iräsaidat,most fedeztem fel üdvözlettel Katalin

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .