Rejtély a konyhában

Rejtély a konyhában

– Ébresztő, hétalvó, hasadra süt a nap! – Boti anyukája ezekkel a szavakkal lépett be a szobába, majd elhúzta a függönyt az ablakon. Ekkor aztán beköszöntött a szikrázó napsütés is, és ő is ébresztgetni akarta Botit.

– Jaj, olyan szépet álmodtam – mondta a kisfiú, fejére húzta a takarót, mert a nagy világosság bántotta a szemét. És azt szerette volna, ha az álom is folytatódik még.

– Mit álmodtál kisfiam? – kérdezte az anyukája és megsimogatta a kisfiú fejét.

– Hát a med…..Öööö már nem is emlékszem – Boti zavartan sütötte le a fejét, hiszen eszébe jutott, hogy a medve az TITOK!

– Értem, akkor gyere gyorsan reggelizni! – Anyukája kiment, hogy elkészítse a reggelit a gyerekeknek.

Megterített, elkészítette a teát, és a kakaót, magának pedig kávét főzött.

Kenyeret vágott, vajat, lekvárt vett elő a hűtőszekrényből.

– Hol van a mézesüveg? Miért nincs a helyén? Hova tehettem tegnap? – nagyon meglepődött, hiszen az üveg mindig ott állt azon a helyen a konyhaszekrényen és most nem találta.

– Gyertek reggelizni, gyerekek. Sajnos mézet nem tudok adni, nem találom az üveget – Boti erre fülig vörösödött és rá sem mert nézni anyukájára. Gyorsan megreggelizett, megköszönte illendően a reggelit, és szaladt vissza a szobájába. Benézett a ruhásszekrénybe, ahol a mézesüveg és a keksz lapult. Szerencsére jól eldugta őket, úgyhogy senki sem fogja megtalálni.

Aztán összeszedte a törpikéket és leült velük a szőnyegre játszani.

– Botika, mikor jön el újra Medve Úrfi? – kérdezte Törpapa a kisfiútól.

– Hát ti ismeritek a mackót? – kérdezte meglepődve Botika

– Igen, bemutatkozott nekünk – válaszolták kórusban a törpök.

– Azt ígérte, hogy ma éjjel is meglátogat – felelte a kisfiú – már nagyon várom!

A nap még magasan járt az égen, de Botika szerette volna, ha gyorsan este lesz, hogy minél előbb láthassa Medve Úrfit. Ezért aztán a kezébe vett egy képeskönyvet, leült vele az ágyra és elkezdte nézegetni a képeket. Közben elálmosodott és egy picit el is aludt.