Másnap este Boti nagyon gyorsan megitta a kakaóját, megfürdött, fogat mosott, teljesen egyedül, úgy, ahogy egy nagyfiúhoz illik, aztán szaladt lefeküdni.
Abban reménykedett, hogy a mai álmában is megjelenik majd a mackó, úgy, mint tegnap éjjel.
Félig lehunyt szemén kukucskált ki, hátha meglátja a macit valahol, de ő nem jött. Csend volt, nem mozdult semmi és Boti lassan álomba szenderült.
Medve Úrfi megmozgatta a elgémberedett tagjait, kinyitotta a szemét és nagyon ásított:
–.Hm, de nagyot aludtam, még meg is éheztem közben – körülnézett, de nem látott semmi ennivalót a szobában. Gondolkodott, hogy mit is csináljon, amikor hangosan korogni kezdett a gyomra.
A zajra Boti is felébredt, és meglátta , hogy Medve Úrfi ott ül az ágyán!
– Jaj de jó, hogy itt vagy, annyira örülök neked! – mondta és magához ölelte a nagy, esetlen barna plüssmackót.
– Szervusz Boti, sajnálom, hogy felébresztettelek, de nagyon éhes vagyok – mondta a mackó szomorúan.
– Várj, hozok neked valami ennivalót! – mondta a kisfiú, és halkan kilopódzott a szobából.
A házban már mindenki az igazak álmát aludta. Boti elővette a szekrényből a kekszet, a fiókból a kiskanalat, és nagy nehezen megkaparintotta a mézes üveget is.
Gyorsan beszaladt a szobába és becsukta az ajtót.
– Kekszet hoztam, és mézet, remélem szereted? – mondta, és a kis asztalkájára pakolta a szerzeményeket.
– Köszönöm, igen, szeretem – mondta a mackó és azon nyomban nekiállt falatozni. Boti boldogan nézte, ahogy a mackó egymás után eszegeti a finom kekszet, és kanalazza hozzá a mézet. Közben azon gondolkodott, hogy reggel hogyan fogja anyukájának megmagyarázni, hogy hova tűnt a keksz és ki evett a mézből?
Boti nagyon okos kisfiú, rá is jött hamarosan a megoldásra: amikor Medve Úrfi befejezte a vacsorázást, fogta az üveget és a kekszet és elrejtette a ruhásszekrénybe, a ruhái mögé.
– Köszönöm Boti, nagyon jóllaktam – mondta a mackó és álmosan lecsukta a szemét.
– Nagyon szívesen Medve Úrfi – válaszolta a kisfiú.
Lassan hajnalodott és az ablakon bekukucskált a nap első sugara.
– Most mennem kell – mondta a medve
– Ugye holnap is eljössz? – kérdezte reménykedve a kisfiú
– Igen, eljövök Boti –
– Jól van, nagyon foglak várni –