Fény derül a titokra
Soha ennyire nem várta még Medve barátját Boti, mint ezen az estén. Nagyon szerette volna elújságolni neki, hogy csodát tett a mézes bödön!
Amint a medve megérkezett, a kisfiú rögtön elkezdett mesélni neki.
– Medve Úrfi, képzeld, a mézes bödön megint csodát tett! Virág a nővérem tud már beszélni és nem kell neki pelus sem! És én ma már tanítottam egy mondókát is neki, és most olyan boldog vagyok! – újságolta Boti.
A nagy élménybeszámoló közepette nem is vették észre, hogy kinyílt az ajtó és Boti anyukája a nyitott ajtón át hallgatta a kisfiút.
– Köszönöm neked és a csodatévő mézes bödönnek, kedves Medve Úrfi!- mondta Boti és átölelte a medvét.
– Khm – köhintett halkan anyukája az ajtóban. Boti és a medve csak ekkor vették őt észre.
– Hát most már tudom, kinek köszönhetjük a csodákat – mondta hálásan mosolyogva – És sejtem azt is, hogy miért lettél olyan szófogadó kisfiú mostanában? És a furcsa álmokat is. És hogy miért tűnt el a mézesüveg és a keksz a konyhából.
– Igen anya, de ugye nem haragszol? És ugye Medve Úrfi itt maradhat velünk? –nézett Boti csillogó szemmel a anyukájára.
– Hát persze hogy maradhat Medve Úrfi! – mondta anyukája nevetve.
Boti megölelte az anyukáját és együtt mentek ki a nappaliba, ahol a testvérei játszottak.
– Figyeljetek, bemutatom nektek Medve Úrfit! Ezután ő is itt fog lakni velünk! – mondta boldogan Boti. – Ő segített abban, hogy Virág beszélni tudjon és ne kelljen pelus neki! De még ezelőtt is tett sok csodát, elvitt engem repülni, és a nagyvárosba, megnéztük az erdőt, és az állatkertet és a nagy Dunát, láttam a Tejutat és ismerem a galagonyát is! –
És Boti csak mesélt, mesélt és talán még mindig mesél, ha a végére nem ért a csodálatos kalandjaiknak…