Botiból medve lesz
– Anya, kérek szépek kakaót! – mondta a kisfiú, miközben nagy, könyörgő szemekkel nézett anyukájára.
– Kisfiam, az előbb megittad már az esti kakaódat, tudod, hogy nem szabad éjjelre sokat inni – válaszolta az anyukája.
– Jól van, akkor megyek és medvévé változom, és nem is kérek kakaót! – felelte Boti és duzzogva bevonult a szobájába. Ott lefeküdt az ágyára, a párnába temette az arcát, és azon nyomban elaludt.
Kicsit később anyukája bement a szobába, hogy megvigasztalja a kisfiút, de Botit nem találta a szobában. Az ágyon, pont ott, ahol Boti szokott ülni, egy szép, barna plüssmackó ült. Az anyuka csodálkozva nézte a macit, hiszen nekik nem volt ilyen játék mackójuk. Felemelte, megforgatta, megsimogatta, majd visszatette az ágyra, oda, ahonnan elvette. Ezután kiment, hogy megkeresse a kisfiút.
Amint becsukódott az ajtó, a mackó azt vette észre, hogy ő lát! Látja a szoba bútorait, a játékokat!
És mozog a keze, és a lába is! És tud menni, úgy, mint az igazi, élő medvék, és a többi állatok!
Ennek nagyon megörült, lemászott az ágyról, és elindult, hogy megismerkedjen a kisfiú játékaival.
Elsőként egy nagy és mérgesen néző dinot pillantott meg. Odanyújtotta a mancsát és ezt mondta:
– Boti voltam, mackó lettem,
Fogadd el a mancs-kezem,
Medve Úrfi a nevem! –
A mérgesen néző dino elmosolyodott és ő is bemutatkozott a mackónak, aztán együtt mentek tovább a következő játék felé. Ez egy nagy, piros, és nagyon érdekes autó volt, amilyet a mackó még sosem látott. Neki is bemutatkozott illendően, amire a piros autó tetején villogni kezdett valami és egy ici-picit szirénázott is. Medve Úrfi még meg is ijedt kicsit.
– Ez egy tűzoltóautó – mondta neki a dino. – nem kell tőle félni, csak akkor szirénázik és villog, amikor sietni kell tüzet oltani.
Elindultak tovább a játékos polc mentén, és Medve Úrfi megismerkedett az összes játékkal: az építőkockákkal, a játékfarm állataival, a versenyautóval, és a komoly, nagyfiúknak való szerszámkészlettel.
Az egyik polcon kicsi Hupikék Törpikék figurák sorakoztak. Ezek voltak Boti kedvenc játékai, amiket nagy becsben tartott, mert a nagymamájától kapta őket.
Medve Úrfi odanyújtotta kövér mancsát az apró törpék felé, és bemutatkozott:
– Boti voltam, mackó lettem,
Fogadd el a mancs-kezem,
Medve Úrfi a nevem! –
A törpék halkan sugdolózni kezdtek és úgy látszott, nagyon tetszik nekik az esetlen barna mackó.
– Mi vagyunk a hupikék,
mindig vidám törpikék,
Szeretünk mi énekelni,
játszani és kergetőzni.
Gyere közénk kedves Medve,
mindenkinek jó lesz kedve! –
Ekkor a medve észrevette, hogy az ablakon egy mosolygó napsugár kacsintott be..Gyorsan visszaült az ágyra, és mozdulatlanul várta a napfelkeltét.
Boti felébredt, amikor besütött a nap az ablakon. Kicsit álmos volt még, de aztán eszébe jutott, hogy milyen szépet álmodott, és rögtön felélénkült. Egy nagy, esetlen, barna mackóval álmodott, akit eddig nem ismert, de máris nagyon megszeretett.