Visszaszámlálás

2019.február 1. péntek

Még egy teljes hónap van vissza, pontosabban annyi sem, hiszen az utolsó hétvégén szeretnénk hazamenni, de utána vissza kell jönni még az ügyintézések miatt.

Remélem, nagyon gyorsan fog menni a hivatali tortúra, mert gyakorlatilag egy üres lakásban leszünk, ahol lesz egy táska ruha, két matrac, egy asztal és egy rezsó.

Előtte amit tudunk hazahordunk, mert ami az utolsó körben nem fér a kocsira, az itt marad, szóval ügyesen kell pakolni.


A fotó csak illusztráció -pixabay.com

Tegnap jöttünk vissza otthonról, ma dolgozni kellett, de már piszok nehezemre esett.

Megérdeklődtem a biztosítónál, hogy elfogadják-e a kinti bónuszt az autó biztosításánál. Úgy tűnik ezzel minden rendben lesz.

Aztán folytattam a pakolást, aminek úgy tűnik sosem lesz vége. Nem is gondoltam, hogy ennyi cucc van ebben a lakásban. Már hónapok óta minden alkalommal húzzuk az utánfutót, de még mindig sok minden van itt.

Tegnap hazafelé a kocsiban szokás szerint neteztem, közben azon gondolkodtam mihez kezdek majd otthon. Eszembe jutott valami…Aztán felmentem a fb-ra az egyik csoportba, és ott olyan megláttam a megoldást a “valamire”…de bővebben erről majd később…

Február 2. szombat

Ma elmentünk festéket venni, mert pár helyen ki kell javítani a lakásban a festést. Én közben körülnéztem a vetőmagot között, és három csomaggal haza is hoztam. Egynyári virágmagok, jók lesznek azok otthon a virágoskertben.

Ma főzés közben kipakoltam az egyik konyhai szekrényből, egy kis fiókos szekrényből, amin a tévé áll, amióta a nappali bútort hazavittük. Férjem szétszerelt egy cipős szekrényt, és két széket. Ami a szekrényen volt, az most  a földön van ( telefon, internetmodem, stb.)

Lassan minden a földre kerül, van épp a konyhaszekrényre dobozokban.

Teljesen romantikus lesz a környezet lassan:-D

Ebédre csirkeszárnyakat sütöttem, és aludttejes prószát csináltam az otthon, házi tejből készített aludttejből. Finom lett, már nagyon régen sütöttem.

Délután csináltam levestésztát. Gyönyörű tojást vettem otthon, abból gyúrtam. Van nyújtó és vágógépem, a nyújtásra még csak-csak használom, de a vágásra annyira nem. A cérnametéltet szélesre vágja, úgyhogy inkább késsel csinálom. És ma a kiskockát is késsel vágtam.

Lassan megtelik a sok száraztésztás vászonzsákocska amit még az ősszel varrtam.

Otthon nem akarok majd a boltban száraztésztát venni. Pontosabban száraztésztát SEM akarok venni otthon.

Február 3. vasárnap

Vasárnap. Férjem születésnapja:-)

Semmi különösebb cécó nem volt, ittunk egy kis pezsgőt és kívántam még neki 50 évet.

Annyi kb. elég lesz, hogy a terveinket megvalósítsuk:-)

Hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, hoztam egy visszaemlékezést az itteni első napokról, legalábbis ami a munkakeresésemet, és találásomat illeti:

Első napok 

Február 4. hétfő

Ma nem dolgoztam. Vagyis nem házon kívül. Amúgy igen. Délelőtt kérdéseket írtam egy interjúhoz, elég nehezen ment, mert mindig elkalandozott a gondolatom. Közben megpróbáltam új gazdát találni a régi mosógépünknek, amit nem biztos, hogy haza akarunk cipelni. Döntés még nem született. Délután pakoltam. Elraktam néhány poharat és tányért, ami tök jó, mert így kevesebbet, ám sűrűbben kell mosogatni. Kipakoltam a kamrából is pár dolgot. Egy adag ruhát egy másik dobozba. Tisztítószereket egy nagy táskába, cipőket egy zsákba. Néha úgy érzem, hogy minél többet pakolok, annál több cucc van, ami persze nyilván nem igaz, de hogy a fogyás sem észrevehető az tuti.

És egyre nagyobb a félelmem, hogy a legügyesebb pakolás, és szelektálás mellett sem fogunk az utolsó körnél beférni az utánfutóba és az autóba. És akkor vajon mi lesz? Visszajövünk 3 dobozért, vagy itt hagyjuk? Nem lesz egyszerű.

Arról nem is beszélve, hogy már otthon sem tudok hova pakolni. Huh, nem is szeretek beszélni róla…

Holnap megyek dolgozni kicsit, utána ha szép idő lesz, bemegyek Esslingenbe fényképezni.

Remélem szép idő lesz.

Február 5. kedd

Voltam dolgozni. Szerencsére most nem gyalog kellett mennem, mint az utóbbi három alkalommal, mert az esslingeni séta miatt nálam volt az autó. Ha gyalog megyek erre a helyre, akkor kb. annyi ideig megyek, mint amennyit ott dolgozom. Aztán haza ugyanannyit.

Itt két hetente lépcsőházat és utcát takarítok. A lépcsőház két emeletes, plusz pince, mosókonyha, az utca kb. 15 méter. Nincs ezzel baj, de azért ma -4 fokban nem volt őszinte a mosolyom. Konkrétan a tenyeremhez fagyott a seprűnyél. Persze aki nem visz kesztyűt az így jár.

Délután bementem Esslingenbe, szokás szerint kétszer körbe autóztam a várost, amire találtam parkolóhelyet. Fönn a várnál álltam meg, én onnan sétáltam le a városba.

A városban ez a része a legrégebbi, aranyos házikók, keskeny utcák, természetesen dimbes-dombos. Mellette terül el a szőlőhely, amelyről rá lehet látni az egész városra. Tegnap azon gondolkodtam, hogy itt vagyok 7,5 éve egy bortermő vidéken és még meg sem kóstoltam a hegy levét. Szóval a következő két hétben kell szereznem esslingeni bort, és majd otthon megisszuk. Itt már nem tudjuk, mert nincs dugóhúzónk. Ezzel akkor szembesültünk, amikor egy ajándékba kapott bort akartunk kibontani. A dugóhúzó a múlt hónapi fuvarral hazaköltözött.

Egy külön oldalra töltöm fel a képeket erről a napról. Lesz közötte egy, ami nem a házakat ábrázolja. A képen ingyen elvihető dolgok vannak. Itt szokás ez, amit nem akarnak kidobni, de eladni sem lehet, azt így kiteszik, és akinek megtetszik, elviheti. A kép akkor készült amikor lefelé mentem a parkolóból, amire visszafelé mentem, már a fele cucc elkelt 😀

Esslingeni képek I. sorozat

Február 6. szerda

A mai nap legnagyobb része a tegnap készített fotók szerkesztésével telt. Egy montázst is csináltam, de nem igazán vagyok elégedett, szerintem nekiugrok majd mégegyszer.

Délután gyúrtam 2×30 dkg lisztből tésztát. Azért így, mert egyszerre nem tudok sok kinyújtott tésztát hol tárolni, így előbb az egyik adagot nyújtottam, vágtam, utána a másikat. Az elsőből lasagne tészta lett, a másodikból metélt, és garganelli. Az utóbbival még mindig nem vagyok elégedett. A vastagsága, mérete már jó, de még nem az igazi. A garganelli körettészta, olyan, mint a csiga vagy más néven lúdgége, csak nagyobb. Sokkal nagyobb. A metélt az pedig nem a hagyományos széles metélt, hanem egy szélesebb metélt. Sokat kell gyakorolni ezeket a tésztákat, hogy azt mondhassam, hogy, na ez minden szempontból tökéletes.

A fotó sem műtermi, de azért ha már a tányérban lesz pörkölttel, vagy olasz szósszal, senkit nem fog érdekelni mennyire volt tökéletesen szabályos a tészta:-)

Aki első osztályú, eredeti, és tökéletes olasz vacsorára vágyik, olvassa el az Olasz vacsora című írásomat.

Olasz vacsora 

Február 7. csütörtök

Ma kicsit dolgoztam. Nem volt nagyon kellemes, mert mínusz 4 fokban kellett ablakot pucolni. Remélem ez volt az utolsó ilyen merénylet ellenem.

Utána persze minden bajom volt, rázott a hideg, de ez már senkit sem érdekelt.

Néha elgondolkodom rajta: 7 év alatt sem sikerült kiismernem a németeket. Már nem is akarom. Eleinte naivan azt hittem, hogy rendesek, őszinték, de aztán sokszor volt olyan érzésem, hogy nem. Mégsem azok. Az őszintének látszó mosoly sokszor csak álarc volt. Persze nem volt ajánlatos elfelejteni, hogy ők a főnök én meg a beosztott. És ebben a felállásban a beosztott sokszor megfeszülhet, akkor sem lesz elég jó. És kérdés, hogy ebben a viszonyban érdemes-e őszintének lenni, egy álarccal szemben. Muszáj, amíg onnan kapom a fizetést, de egy perccel sem tovább.

Nem is kell. Nem kell sem hátra nézni, sem a következő két hétre. Arra kell gondolni, ami, utána jön. A többi, a mostani dolgok, csak emlékek lesznek. Jó, rossz, kedves, negatív. Semmit nem jelent a jövő szempontjából.

 

Február 8. péntek

Megint egy “kellemes” nap. Egy olyan lakásban töltöttem három órát, ahol 3 hete mindig beteg valaki. Kész csoda, hogy nem kaptam el tőlük. Most is hárman otthon voltak, úgy kellett kisakkoznom, melyik szintre menjek dolgozni, ahol nem zavarom őket.

A 18 éves fiú még mindig nem dolgozik, és a szobájában gubbaszt vagy fekszik, minden pénteken. Gondolom a többi napokon is. Be kell kopogni, ha mennék takarítani. Ma is így történt, de nem engedett be. Mivel az anyja addigra elment hazulról, gondolom nem is akart beengedni. Mert nem hiszem, hogy olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta, hogy bekopogtam és beszóltam.

Úgyhogy, adtam neki időt, megpucoltam két nagy tükröt, de mivel addig sem jött ki, szépen hazajöttem.

Délután a szokásos. Pakoltam kicsit , vagy átrendeztem. Volt amit előbb beletettem egy kisebb dobozba, aztán kiszedtem átraktam egy nagyba. Aztán arra gondoltam, hogy ha ezt a nagy dobozt megpakoljuk, nem tudjuk beemelni az utánfutóba, ezért inkább visszaraktam a cuccot a kicsi dobozba. Elvan a gyerek, ha játszik.

A múltkori sétámon találtam ezt a képet, így nézett ki a város régen. Azóta sokkal-sokkal nagyobb lett. A folyó neve Neckar. Mi a másik oldalon lakunk, azon a részen, ami jobb kéz felől van, az a dombocska. Arra épült a berkheimi városrész.

 

Február 9. szombat

Ma elkezdtük a konyhaszekrényt szétszedni. Kipakoltam, majd leszedtük a felső szekrényeket. Az alsók maradnak csak, mert valamibe, és valamire csak kell pakolni. Azok majd az utolsó fuvarral mennek.

Ebédre csak a szokásos tartalmas levest csináltam.

Délután szabad program volt, sem kedvünk, sem energiánk nem volt több munkára.

Mutatok néhány munkámat azokról a napokról, amikor volt kedvem dolgozni 🙂

        

 

Február 10. vasárnap

Lehordtuk a garázsba a sok cuccot amit tegnap szétszedtünk, és néhány dobozt. Ezek beköltöztek az utánfutóba. Jövő héten még tudunk bele pár dolgot tenni, de elég rendesen tele van. A konyhában és a nappaliban gyakorlatilag már csak olyan dolgok vannak, amik az utolsó fuvarig maradnak.

A mai ebéd minimál stílusban készült. Egy kacsacombot sütöttem, egy édesburgonyával. Nem volt túl nagy egyik sem. Nem volt előtte leves sem, és mégis elég volt pont egy evésre.

Mondtam is a férjemnek, hogy azért amikor ketten vagyunk jóval kisebb adagot kell készíteni.

Azért is mert ketten vagyunk, és mert nem az a nap fénypontja, hogy délben jól teleesszük magunkat. És ez így van jól.

Jövő héten nekiállok takarítani, ablakot, ajtót mosni, stb. Remélem nem lesz nagyon hideg J

Pár nap múlva kiderül, hogy mikor lehet a kocsit vinni műszakira és mikor jön a tulaj megnézni a lakást. Ezektől függ, hogy mikor kell majd visszajönni az ügyintézések miatt.

Este filmet néztem, természetesen veteményesről…. J

https://www.youtube.com/watch?v=hV9j7tc6dR8&fbclid=IwAR154LPVU2ZA8Oh9VdLM8COMl36_rdmPnTrZRxd7kfKz1AaCkjwK0KHbvfs

Február 11. hétfő

Délelőtt egy kis számítógépes munka volt, délutánra pedig konyhatündérré változtam. Előtte el kellett mennem patikába, és boltba. Patikába szeretek járni, mert mindig adnak ajándékot: decemberben adventi naptárat, húsvét előtt festett tojást, közte egy kis csomag papírzsepit, vagy köhögés elleni cukorkát, esetleg bőrápoló krémet. Ha csak nem jön közbe betegség, valószínűleg ma voltam a patikába itt utoljára.

Aztán boltba mentem, száraz babot akartam venni, de nem kaptam, csak konzervet. Szerintem azzal is jó lesz a kaja, majd holnap kiderül. Kenyeret is sütöttem. Kicsit szétterült, mert kevés volt a tészta a tepsi nagyságához képest, viszont jó vastag lett a kenyér héja. Úgy csináltam, hogy 225 fokra tettem, 20 percre, majd levettem a hőfokot 200-ra és úgy sütöttem még 40 percig. Én mindig Limara egyszerű fehér kenyerét csinálom, csak néha teszek bele magokat. Persze olyan szépen sosem sikerül, mint az övé

 

Február 12. kedd

Rég volt ilyen izgi munkám, mint amibe ma belefogtam. Könyvkiadás…Imádom:-)

Nem új könyv lesz, hanem A csodatermő fa új kiadása, bővítve, javítva, nekem nagyon tetsző képekkel. Amikor az első kiadás megszületett, tapasztalatlan voltam és anyagilag sem volt lehetőségem annál többet belefektetni. ( mert ugye a szerkesztéstől a nyomdai munkáig mindent én fizetek).

Kértem árajánlatot, kerestem nyomdai előkészítőt, tárgyaltam a grafikussal. Ha minden sikerült, akkor Húsvétra már lehet vásárolni az új könyvből. De jó de jó…  🙂

Levezetésképpen délután takarítottam kicsit, lemostam az ajtókat, holnap pedig az ablakokat pucolom meg. Aztán majd a szőnyegpadlót. Nem fogok unatkozni.

Közben vannak persze új tervek, mesések, könyvesek is, de a legtöbb időt a gondolataimban az otthoni élet foglalja el.

Az imádott kertem, és majd kicsit később az állataim.

Ha belegondolok, hogy gyerekként mennyire nehezemre esett a kertben segédkezni, nem is értem, miért, mikor, hol változtam meg. A lényeg nem is az.

Szóval: sok-sok zöldséget szeretnék termelni, és gyümölcsöket, vadon termő gyógynövényeket szedni, bepótolni 7,5 évet a zöldség-gyümölcs evés terén IS.

Természetesen már vettem magokat, a befőttesüvegben csíráznak az édesburgonyák, a gyömbérrel is megpróbálkozom idén újra.

A paprika, paradicsom palántákat még a piacon fogom venni, mert szerintem a magvetéssel elkésnék amire lenne alkalmam rá, de jövő tavasszal már ezeket is otthon fogom gondozni.

Ha már ennyire veteményezünk, olvassátok el a mesémet a veteményesről:

Ki a legértékesebb?

Február 13. szerda

Elkezdtem a német anyukás csoportokban hirdetni a könyveket. Még egy utolsó lehetőséget adok a vásárlásra. Itt nem vészes a postaköltség, sőt külföldre is olcsóbban lehet postázni, mint otthonról.

Ha otthon leszünk és lesz itt kint kereslet a könyvekre, akkor meg majd keresek egy közvetítőt, akihez egyben ki tudom küldeni, ő meg tovább küldi. Ez a terv.

Szerencsére főzni nem kellett, tegnap este megcsináltam a túrós tésztát, illetve ricottásat. Kíváncsi voltam milyen lesz füstölt szalonnával és tejföllel. Jó volt. A tészta persze saját készítésű volt.

Délután megpucoltam lent az ablakokat, már csak a hálóban kell. Ott majd akkor ha az íróasztalok már nem lesznek itt. Ez a jövő héten lesz 😀

Eszembe jutott egy mesés ötlet, egész nap ezen agyaltam. Majd meglátjuk, lesz-e belőle valami….

Most mesélek arról, hogy a német gyerekek hogyan “közlekednek”

Közlekedés gyermekkorban

 

Február 14. csütörtök

Szokásos. Pakolás, agyalás. Agyalás, pakolás, de lassan elfogy!!!

Várom a grafikákat a könyvhöz, hogy tudjon haladni tovább a munka.

Ahogy kitavaszodott, a kedvem is megjött az íráshoz újra, és egy csomó ötletem van.

A facebook-on megláttam ma egy szép kutyust, remélem holnap kapcsolatba tudok lépni azzal aki feltette a fotót róla

Egy régebbi mesét mutatok, ami A csodatermő fa című könyvben jelent meg, és tavaszi témájú, legalábbis az eleje.

Mit rejt a fenyves?

Február 15. péntek

Lenyomtam az utolsó előtti három órás munkát a “piros házban”. Nem volt gond, csak sarkam fájdult meg nagyon. Csak a szokásos. A három szintet azért megérzi már nagyon.

Délben kicsit pihentem, aztán csináltam sajtos pogácsát, és csontlevest. Pogácsát főképpen azért, mert a fagyasztóból ki kell enni mindent, és volt benne két csomag magyar trappista sajt. Csontlevest meg azért, hogy ne kelljen szombaton főzni, tudjunk pakolászni.

Mit mondjak, a nap végére kellemesen elfáradtam. Vagy inkább kellemetlenül 😀

A kutyus miatt beszéltem az állatvédelmisekkel, ha otthon leszünk február végén akkor megnézzük. Babonából nem mutatok képet róla.

Kutyás mesém nincs, cicás viszont van:-)

Esik az eső

Február 16. szombat

Reggel elmentünk vásárolni, veteményezéshez. Találtam még régebben egy boltot, ahol lehet olcsóbban vetőmagot venni, mert a “normál” boltokban elég húzós ára van, szóval otthon olcsóbb. Ebben a boltban megfizethetőek, vettem is egy csomó körömvirág, büdöske, snidling stb. magot,  stuttgarti hagyma dughagymát, tőzegcserepeket.

A többi zöldségmagot majd otthon veszem meg. Nem késtem még el vele. Azon gondolkodom még, hogy boltban vásároljak, vagy interneten. Eléggé különbözőek az árak, és azért nagy mennyiségnél nem mindegy, mennyit költ az ember gyereke J

Vásárlás után folytatódott a pakolás. Két konyhaszekrény esett áldozatul a napnak. Ami a fiókokban volt, dobozokba került a padlóra. Leterítettem, letakartam őket, és most így vagyunk kénytelenek élni péntekig.

Pénteken aztán elpakolok sok konyhai cuccot, mert szombaton elvisszük a tűzhelyet, tehát utána már főzni nem tudok majd.

Az utánfutóba is lekerült megint 3 doboz, meg is telt, már csak a tűzhely fog beleférni.

Február 17. vasárnap

Ma pihenőnap volt. Amit tudtunk már összepakoltuk, ami maradt arra még szükség lesz. Csütörtökön még sütnöm kell.

Most egy Nagykanizsáról szóló novellát osztok meg. Pályázatra készült, az volt a cél, hogy a város főbb nevezetességeit mutassuk be a novellában.

Az írás a Szerelemváros című novelláskötetben jelent meg.

Visszajövök

Február 18. hétfő

Ma jó napom volt. Négy borítékot vittem a postára, hét darab könyv volt bennünk. Szerdán is fogok feladni még párat… J Most csak itt No-ban hirdetek őket, hiszen itt már csak pár napig tudok postázni. Remélhetőleg nem sok könyvet kell hazaköltöztetnünk J

Délután sétáltam egyet. Vittem a sportórát, megmértem, 25 km-re van az a ház, ahova mentem dolgozni. Nagyon jó idő volt, kabát sem kellett. Főleg, hogy én ha gyalogolok, akkor nem sétálok, hanem “futok”. Amikor odaértem, nem nagyon volt kedvem még az emeletre is felmenni, dolgozni meg főleg nem, de hát ha már odamentem, megcsináltam.

Az utcát is söpörni kellett, utána még a bejárati ajtót is lemostam. Aztán elpakoltam, csináltam pár fényképet, és vártam a “taxit”. Legalább hazafelé már nem kellett gyalogolni. Elvittük a postára a leveleket, és hazajöttünk. Itthon várt az üres hűtő, üres kamra, és ki kellett találni, mint is tudnánk vacsizni. Ezzel a következő időben sok bajunk lesz. Főleg ha már tűzhely sem lesz. Remélem abban az időben már nem kell sok napot itt tölteni.

Főleg, mert otthon sok dolog lesz, siessünk haza… J

Aztán végül a vacsora tojásos kelbimbó lett. Megfőztem a kelbimbót, szalonnazsírra tettem, megpirítottam kicsit és rátettem a tojást. Jóóóó lett.

Persze azért kis bosszúság is akadt a napra, a német és a magyar hivatali dolgozók gondoskodtak róla, hogy ne menjen minden simán. Egyszerűen el sem olvassák a levelet, amit kapnak, és ennek megfelelően hülyeséget válaszoltak.

Így most mindkettőnek ment még egy-egy levél.

 

Vissza a főoldalra ——->