A szőke nő és a magnézium

Mostanában feszült vagyok. Nem kicsit, nagyon. Mondjuk hónapok óta.
Ennek az egyik oka az unokavárás volt, a másik meg a könyveim sorsának rendezése, s alakulása. És nem alakulása. A többi összetevő harmadlagos, apró idegbaj volt.
Fájt a fejem, próbálta az ideg szétfeszíteni. Rángatózott valami izé a szemem alatt.
Ismerősöm tanácsára vásároltam magnézium tartalmú készítményt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy üveg ampulla, ami nem olyan, mint a régiek,  hogy van egy alja meg egy teteje, hanem két teteje, tehát mindkét vége hegyes.


Kb. 2 hete volt az első találkozásunk.Elolvastam okosan a használati utasítást és alkalmaztam az abban foglaltakat.
( törje le az ampulla végét és öntse bele egy pohár vízbe, stb)
Hát én nekikészülődtem, volt víz, volt pohár, s végül de nem utolsó sorban volt ampulla.
Meg a feszkó a fejemben.
Letörtem a végét a cuccnak, és a pohár víz felé irányítottam a folyást. Csak az nem jött.
Nem, hogy nem folyt, nem is csöpögött. Mondom velem nem szúr ki, elkezdtem rázogatni az ampullát. A lé meg elkezdett cseppenként csepegni.
Én rázogattam, ő csepegett. Így ment ez hosszú perceken át, mert a lyuk kicsi volt, a folyadék meg sok.
Gondoltam magamban a rázogatás közepette, hogy na vazze, ha eddig nem voltam ideges, ettől majd leszek….Itt rázom fél órája ezt a 10 ml löttyöt és még a fele az ampullában van.
Mint tudjuk, türelmes vagyok és kitartó, addig ráztam amíg enyém lett az összes tartalom.
Akkor szépen megittam. Használt is.
Második alkalommal ugyanez a cirkusz: letöröm, rázom, csepeg, kitartok, kicsepeg mind.
Itt már fel voltam készülve a fél óra rázásra és rutinosan műveltem is kb. 10 percig.
Kitartásomat ismét siker és megnyugvás koronázta.
Ma volt a harmadik nap.
Kezembe vettem a dobozt, és elkezdem azon agyalni, hogy tuti jól csináltam én az előző két alkalommal? Mert ennyire szemetek nem lehetnek a gyártók, hogy direkt úgy szerelik ki, hogy idegbajt kapjon az amúgy is idegbajossággal küzdő páciens.
Elolvastam az utasítást: törje le az ampulla végét…Hát ez ugyanaz, mint a múltkor. De nini, itt oldalt van rajzos magyarázat is a hülyébbeknek.
Első rajzon az egyik kézben az ampulla, a másik kezével töri le a végét. És ott egy ilyen sárga, recés  szélű, kör alakú kis rajz, gondolom ez jelenti azt, hogy pukk, letört a teteje, annak rendje módja szerint. Következő rajzon a kéz szintén fogja az ampullát, amikor a pohárba már folyik a lé, a másik kéz fönt az ampulla másik végén, és megint ott a pukk-rajz.
Mi van?- kérdeztem csak úgy magamtól- lehet hogy mindkét végét le kell törni? Nem azért csúcsos mindkettő, mert úgy tetszett nekik, vagy épp elfogyott az anyag???
Nosza, neki is veselkedtem. Egyik végét letörtem és a nyílást a pohár felé irányítottam.
Aztán letörtem a másik végét is. És láss csodát!!! A folyadék egy szempillantás alatt a pohárban landolt!!! Fel sem tudtam ocsúdni, fel se tudtam fogni! Sutty, mint akit kilőttek, folyt kifele, mint amikor szüret után sok mustot iszunk!
Ekkor már felnyerítettem, hogy milyen nagyon szőőőke vagyok…:-) Aztán boldogan megittam, és meg is nyugodtam rögvest.
Tanulság: nem kell mindent rázni, hogy kijöjjön a tartalom. Okosan is lehet vele bánni.

 

Még több novella:

Olasz vacsora – részletek a könyvből

Mesék:

A csodatermő fa -részletek a könyvből

Csibemese – részletek a könyvből

Első verseskönyvem – részletek a könyvből

A könyvek megrendelhetők: skolikagnes@gmail.com emailcímen.