Skolik Ágnes: Tündérbirodalom

Odakinn apró pelyhekben hullt a hó, a világ csendben készült
a másnapra, amikor a Kisjézus megérkezik.
A szobában az asszony elvarrta az öltéseket az utolsó ajándékon is és
ezzel befejezte a munkát a varrószobában. Elkészült minden, amit
eltervezett: hímzett táskák, párnák, terítők várták, hogy másnap a fa
alatt, díszes papírba csomagolva átadják őket új gazdáinak.
Az asszony lekapcsolta a villanyt, és kilépett a szobából, hogy a többi
karácsonyi teendőit is elvégezze.
Ez a szoba nem egy átlagos szoba volt, hanem egy tündérbirodalom.
A polcokon körös-körül szebbnél szebb Textiltündérek sorakoztak,
az asztalon a Varrógéptündér pihent. Körülötte színes, fénylő Cérnatündérek, Csipketündérek, mellettük Gombostűtündérek, és a nagy
Szabóollótündér hevert. Különös, izgalmas, színes világ, ahol egy értő
kéz csodákat művelhet a tündérek segítségével.
A Szenteste felcsendülő csengő hangja beszűrődött a varrószobába. Az Ollótündér ásított egy hatalmasat, mintha mély álomból
ébredt volna. A Gombostűtündérek mocorogni kezdtek dobozukban,
a Cérnatündérek vékony karjaikkal összefonódva táncoltak. A katonás
rendben sorakozó Textiltündérek is életre keltek, és lustán nyújtóztak
el a polcokon. Az asztalon kígyóként összegömbölyödő Mérőszalagtündér feküdt. Kinyitotta a szemét és körülnézett.
– Hát ti most sem tudtok pihenni? – szólt a ficánkoló gombostűkhöz.
– Már kipihentük magunkat és dolgozni szeretnénk! – mondták és
cinkosan összekacsintottak.
– Pedig ma nem dolgozik a gazdaasszony, hiszen Szenteste van.
– Hát, ami azt illeti – nyitotta ki hatalmas száját az olló – mi olyan
ügyesek vagyunk, hogy egyedül is tudnánk dolgozni.
– Ez egy jó ötlet – tekeredett le a gombolyagról a sárga Cérnatündér –
készítsünk ajándékot gazdasszonyunknak!
A varrószoba-tündérek tanakodni kezdtek: mivel lepjék meg a varrónőt, amikor újra benyit a varrószobába és dolgozni kezd.
A virágos és csíkos textil párna szeretett volna lenni, a pihe-puha egyszínű anyag takaróként szerette volna melegíteni a gazdaasszonyát.
A polc alján, mint az avar az erdőben, úgy bújt meg egy barna színű
textília és szó nélkül hallgatta társai párbeszédét.
– Engem biztosan nem kérdeznek meg – gondolta szomorúan és még
mélyebbre bújt a többi textília alatt.
Amire az óra éjfélt ütött, már az egész varroda a meglepetés lázában
égett, de határozni még nem tudtak.
Ekkor a varrógép körülnézett, elgondolkodott, majd megszólalt:
– Hallod-e, te avarbarna vászon, ott a polc mélyén! Gyere, feszülj bele
gyorsan a hímzőkeretbe!
– Én? Biztosan nekem szóltál? – kérdezte bátortalanul.
Ám feleszmélni sem volt ideje, mert a hímzőkeret egy határozott
mozdulattal átölelte és kifeszítette minden oldalról.
A színes cérnák egymás után ugrottak fel a varrógép cérnatartójára és
vidáman táncoltak a hímzőprogram ritmusára.
Amikor a hímzés elkészült, a nagy Szabóollótündér hatalmasra nyitotta a száját és szakszerű mozdulattal kiszabta az anyagot.
A Gombostűtündérek apró fejüket összedugva várták, hogy munkához láthassanak. Fürgén összetűzték az anyagot, majd átadták a munkadarabot a tűnek és a fércelő cérnának.
A kis tű összefércelte az anyagot, a Varrógéptündér összevarrta, a Vasalótündér kivasalta, és amire a nap felkelt, ott feküdt az asztalon a bevásárlótáska, amit a Varrótündérek készítettek gazdaasszonyuknak.
Az avarbarna textiltáska elégedetten terült el az asztalon.
A hasára hímzett gombák, mint az erdő avarában, úgy bújtak meg a
rőtszínű textilen. Fülei kajlán feküdtek az asztalon és csak arra vártak,
hogy gazdaasszony a kezébe fogja őket.
A varroda tündérei még egy utolsó, büszke pillantást vetettek az elkészült ajándékra, majd fáradtan mély álomba merültek.
Nem tekergett a cérna, nem bökölődtek a gombostűk, és az olló sem
nyitogatta hatalmas száját.
Amikor kivilágosodott, a varroda pihent és mozdulatlanok voltak az
eszközök. Csak arra riadtak fel, amikor a varrónő belépett a szobába.
Rögtön észrevette az asztalon várakozó bevásárlótáskát.
– Hát ez meg hogy került ide? – kérdezte fennhangon, miközben
a kezébe vette a táskát.
– Ó de csodálatos munka! Ki készítette?
– Ahogy körülnézett a szobában, észrevette, hogy az olló, a cérnák,
a mérőszalag és a többi eszköz nem úgy feküdt az asztalon, ahogy
ő hagyta őket.
– Talán tündérek jártak a szobában? Vagy életre keltek az eszközeim?
– tanakodott magában.
Megsimogatta a táskát, és mintha hallotta volna a gombostűk kuncogását, az olló halk ásítását, a varrógép zakatolását.
– Bizony, tündérek jártak itt – hallott meg egy hangot. –
A Gombostűtündérek, az Ollótündér és a Varrógéptündér életre keltette a szoba összes lakóját, hogy ezt a kis meglepetést elkészítsék neked!
Az asszony szívét melegség öntötte el és boldogan tekintett körül tündérbirodalmában.
Hosszú percekig gyönyörködött az ajándékba kapott táskában, majd
nekilátott a megrendelt, új munkadarab elkészítésének.

Novellák
Olasz vacsora – részletek a könyvből

Mesék:
A csodatermő fa -részletek a könyvből

Csibemese – részletek a könyvből

Első verseskönyvem – részletek a könyvből

A könyvek megrendelhetők: skolikagnes@gmail.com emailcímen.

Youtube-csatornám: https://www.youtube.com/user/skolikagnes

Facebook oldalaim:

https://www.facebook.com/skolikagnes/

https://www.facebook.com/skolikkonyvek/