Skolik Ágnes : Születésnapi meglepetés

Ebben a mesében egy mondatnak kellett szerepelnie:

“Szeretlek, apát is, és a másik anyukámat is”

Panni a szőnyegen ült, és egy mesekönyvet lapozgatott. Hallotta, ahogy anyukája a másik szobában telefonál.
– Biztosan a szülinapomra hívja meg a barátaimat – gondolta Panni és tovább nézegette a  színes képeket. Már nagyon készült a negyedik szülinapjára, amikor hazajönnek a nagy testvérei is, és itt lesznek a barátai és a nagyszülei.
Panniék hatan vannak testvérek: Van két nagyfiú, Péter és Ábel, ők a nagyvárosban járnak egyetemre és csak hétvégén szoktak hazajönni.
Kata gimnáziumba jár, Julcsi még ovis, Marci pedig kisbaba, ő még menni sem tud. Panni nagyon szereti az összes tesóját, és  várja a nagyfiúkat is haza.
– Igen, eljön az Édesanyja is. Talán az Édesapja is haza tud utazni. Nagyon izgulok – hallotta Anyukája hangját a másik szobából.
– Édesanyja? Édesapja? De hát kiről beszél vajon anya? – gondolkodott el Panni. Nem sok ideje volt gondolkodni, mert Anya belépett a szobába és így szólt:
– Pannikám, meghívtam a barátaidat a születésnapodra. Nagymamiék is jönnek, és persze Péter és Ábel is ! – mondta anya mosolyogva.
– Biztosan nagyon jó lesz, sok ajándékot kapok majd – válaszolta Panni. Nem szólt arról, hogy hallotta, amit Anya beszélt a telefonban. Még két napot kell aludni a születésnapig. Gondolta, csak kibírja addig, és akkor úgyis minden kiderül.
Este vacsora után megfürödtek, fogat mostak a gyerekek, és mindenki bement a szobájába. Kata még tanult egy kicsit, de Panni, Julcsi és Marci az ágyba bújtak és várták az esti mesét.
Anya Panni ágyának a szélére ült, és mesélni kezdett. Marci a mese végére elaludt de a lányok csillogó szemmel hallgatták végig az erdei tündér történetét. A mese után anyu betakargatta, megpuszilta őket, majd lekapcsolta a villanyt a szobában.
– Jó éjszakát Kincseim, aludjatok jól! Álmodjatok hófehér barikákkal, és vadvirágos réttel!– mondta, majd kiment a szobából.
Marci akkor már az igazak álmát aludta, és Julcsi is gyorsan elaludt. Csak Panni forgolódott álmatlanul. Izgatott volt  a szülinap miatt, és amiatt, amit délután hallott. Már majdnem elaludt, amikor hallotta, hogy Apa hazaért. Anya vacsorát készített neki, és közben beszélgettek. Panni nem szokott hallgatózni, mert tudja, hogy az csúnya dolog, de most nem bírta ki. Felkelt az ágyból, az ajtóhoz szaladt és fülelt.
– Na aggódj, minden rendben lesz – mondta Apa
– Igen, tudom, biztosan rendben lesz. Panni okos kislány, meg fogja érteni – válaszolta Anya
– Meg fogja érteni? – gondolta Panni – Mit kell megérteni? Én már most sem értek semmit – görbült le a szája és már majdnem sírt. Aztán nagy nehezen elaludt.
Reggel, amikor felébredt nem érezte jól magát. Nagyon fázott, didergett, és a pocakja is fájt.
Anya látta, hogy valami nincs rendben.
– Pannikám, nem érzed jól magad? – kérdezte, miközben a kislány homlokára tette a kezét. – hát, úgy tűnik, hogy lázas vagy, hozom gyorsan a lázmérőt.
– Igen, 37,5, bizony így nem mehetsz oviba –  simogatta meg Panni haját, miután megnézte a lázmérőt. – Itthon maradsz és segítesz nekem sütni-főzni a szülinapodra, rendben?
– Igen Anya, jó lesz, de aludhatok még egy kicsit?
– Persze Kincsem, aludj csak ­–mosolygott anya és betakargatta a beteg kislányt.
A nap már magasan járt, és jó melegen sütött be a szobába, amikor Panni felébredt.
Felkelt, felvette a köntösét, papucsát, és kiment a konyhába. Anya már javában készítette a süteményeket a másnapi szülinapra.
– Hm, de finom illat van, és milyen jól néznek ki a sütik – lelkendezett Panni.
– Hogy vagy kislányom, nem vagy már lázas?
– Nem, azt hiszem már nem vagyok beteg  – válaszolta a kislány. – megiszom a kakaót, és segítek neked.
Ahogy kortyolgatta a kakaóját, eszébe jutott anya tegnapi telefonbeszélgetése, aztán az amiket Apa mondott este. Úgy gondolta, itt az alkalom, hogy megtudja, mi is ez az egész.
– Anya, kérdezhetek valamit?–
– Persze drágám, csak kérdezz –
– Miért mondtad azt tegnap a telefonban, hogy édesanyja és édesapja? Kinek az édesanyja fog jönni a szülinapi partimra? –
Anya kezében megállt a sodrófa, csak nézett maga elé, és hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. Aztán egy nagyot sóhajtott, leült a székre, megfogta a kislány kezét, és mélyen a szemébe nézett.
– Pannikám, el kell mondanom neked valamit. Apa és én nem az igazi szüleid vagyunk. Az igazi szüleid nem tudtak felnevelni téged, és ezért mi gondoskodtunk rólad. Nagyon szerettek és szeretnek téged, és ezért el fognak jönni a szülinapodra, hogy megismerhesd őket.
– De hát..Mi az, hogy nem  az igazi szüleim vagytok??? Akkor a Nagyiék sem az igazi nagyszüleim? És a testvéreim sem igazi testvéreim? Sem Péter, sem Ábel, sem Julcsi, sem Marci? – a kislány szeme egyre jobban csillogott a könnyektől, ajka sírásra görbült.
– Nem Panni, nem az igazi nagyszüleid, és nem az igazi testvéreid, de hidd el, egyformán szeretünk benneteket – Átölelte a kislányt, olyan szorosan, ahogy csak egy igazi anyuka tudja az igazi kislányát megölelni.
Panni fejében kavarogtak a gondolatok. Sok-sok kérdést szeretett volna feltenni, de nem is tudta, hogyan kezdjen hozzá.
– Anya…ha nem te vagy az Édesanyám, akkor te milyen anyukám vagy? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
– Én a nevelő anyukád vagyok, Apa pedig a nevelő apukád. A mi igazi gyerekeink Péter, Ábel, és Kata. Te, Julcsi, és Marci pedig nevelt gyermekeink. Titeket az édes szüleitek nem tudtak nevelni, ezért kerültetek hozzánk. Aztán ha az édes szüleitek tudnak rólatok gondoskodni, akkor visszakerülhettek az igazi családotokba. Mi és az édes szüleitek mindig tartottuk a kapcsolatot, sokat meséltem nekik rólatok, és nagyon várják már, hogy találkozzatok. Marci még nem ért ebből semmit, de Julcsival és veled ma este még beszélgetünk erről, rendben? –
– Rendben Anya, de ugye az igazi szüleim nem fognak elvinni tőletek holnap?
– Nem kicsim, biztosan nem – nyugtatta meg Anya a kislányt.
Panni nem nagyon tudott mit kezdeni azzal amit hallott. Egyetlen mondat zakatolt a fejében:
“nem az igazi szüleid vagyunk”….Bármit csinált, csak ezt hallotta. Eddig soha nem hallotta arról, hogy nevelőszülő, ezért aztán nem tudta feldolgozni a hallottakat.
Este,  Anya és Apa a konyhába hívta őt és Julcsit, és Julcsinak is elmondták az ő történetét.
Julcsi még kicsi, csak 3 éves, talán fel sem tudta fogni igazán, mit mesélnek a szülei….
A beszélgetés után megvacsoráztak, megfürödtek, Anya mesélt nekik, de most nem ment ki a szobából, hanem megvárta, amíg a két kislány elalszik.
Bizony neki sem volt könnyű a mai nap, bár  régóta tudta, hogy eljön ennek a beszélgetésnek az ideje, de úgy érezte, mégis váratlanul érte a dolog.
Amikor a gyerekek elaludtak, kiment és folytatta a születésnapi előkészületeket.
Másnap reggel Panni már korán felébredt. Nagyon izgalmas nap lesz, hiszen az ajándékok mellett még az édes szüleit is megismerheti ma!
Kicsit félt, és nagyon várta, hogy délután legyen, és jöjjenek a vendégek. Már valamennyire megnyugodott, de azért félt is, hogy milyen lesz a találkozás?
Hogy néznek ki a szülei? Vajon szép-e az Édesanyja? Kedves-e az Édesapja? Vajon mit szólnak a testvérei, és  a barátai, az idegen vendégekhez?
Nagyon lassan telt az idő, de egyszer mégis elérkezett a 3 óra.
Először a nagyszülei érkeztek meg, akik már sejtették, hogy Pannika mindent tud.
Aztán Péter és Ábel is berobogott, majd az ovis barátai és barátnői.
Már mindenki megérkezett, és tele lett az asztal ajándékokkal. Panni már legszívesebben kibontotta volna a csomagokat, de még várnia kellett. Még nem érkezett meg mindenki.
Ebben a pillanatban csengettek.
Apa ment ajtót nyitni. Panni odabújt Anyához, és várta a vendégeket. Várta is meg nem is. Kíváncsi is volt, és félt is kicsit. Izgult és talán picit örült is.
És akkor belépett a szobába az Édesanyja, és az Édesapja. Mindketten mosolyogtak és kedvesek voltak. És látszott rajtuk mennyire örülnek, hogy végre láthatják a kislányukat.
És Pannika is örült.
– Ők az édes szüleim. Édesanyám, édesapám. – ízlelgette magában a szavakat – ők pedig a nevelőszüleim ­– nézett Apára és Anyára – igazából jó nekem, hiszen kettő anyukám van, és kettő apukám – mosolyodott el, és odament az édes szüleihez.
– Panni vagyok ­– nyújtotta a kezét illedelmesen az Édesanyja felé – ugye te vagy az Édesanyukám? Ő meg az Édesapukám?
– Igen, kislányom – mondta az Édesanyja, és letörölt néhány könnycseppet a szeme sarkából. Panni Anyára nézett, aki már majdnem sírt. Odament hozzá és átölelte:
– Ne sírj Anya, szeretlek téged, apát is, és a másik anyukámat és apukámat is!
Én vagyok a leggazdagabb szülinapos, mert kettő anyukám és kettő apukám van! ­– nevetett Panni, és összeölelkezett az összes szüleivel.
Ezután felköszöntötték a kislányt, kibonthatta az ajándékokat, de ő legjobban annak örült, hogy megismerhette az igazi szüleit.

 

Még több novella:

Olasz vacsora – részletek a könyvből

Mesék:

A csodatermő fa -részletek a könyvből

Csibemese – részletek a könyvből

Első verseskönyvem – részletek a könyvből

A könyvek megrendelhetők: skolikagnes@gmail.com emailcímen.