Mirci az öreg cica, és Maci a fekete kutyus a fáskamrában lakott. Vagyis akkor már nem is fáskamra volt, hanem Cica-kutya ház. Az állatok nagyon jó barátok voltak: együtt ettek, együtt aludtak, s nagyokat szaladgáltak a tágas udvarban. Ha Mirci fogott egeret, akkor hazavitte Macinak, hogy játsszon vele. Amikor Maci megunta a játékot, akkor az egér Mirci vacsorája lett.
Egy reggel, amikor Lili az anyukájával az oviba készült, hátraszalad a fáskamrához, hogy elköszönjön az állatoktól, de Mircit nem találta a Cica-kutya házban. Amikor délután az oviból hazaértek, akkor is hiába hívogatta, szólongatta, Mirci nem jelentkezett többé. Elköltözött a csillagok közé, ahol már várta Gombolyag a nyuszi.
Lili nagyon szomorú lett. Napokon át sírdogált, akárhányszor eszébe jutott a hűséges öreg cicája. Minden este kiment anyukájával az udvarra, és megkereste Mirci csillagát az égen.
Lefekvés előtt anya sokszor mesélt egy könyvből amiben Cillancs cica volt. Ez volt Lili kedvenc meséje.
Egy este, amikor már Lili elaludt, anya meglátott egy hirdetést az interneten. Egy kis kölyökcicáról szólt, akinek gazdát kerestek. Megbeszélték apával, hogy ha tetszik Lilinek ez a cica, akkor örökbe fogadják. Néhány nap múlva útra is keltek és elmentek Szlovákiába a cicáért. Lili és Cillancs az első pillanattól barátok lettek. Az autóban hazafelé Cillancs összegömbölyödve feküdt Lili ölében, aki boldogan simogatta a doromboló kiscicát.
– Kíváncsi leszek, Maci hogy fogadja majd a kiscicát? – gondolkodott el Anya.
– Hát biztosan örülni fog, hogy végre lesz egy barátja – válaszolta Apa.
– Igen, biztosan jóban lesznek, hiszen Cillancs olyan aranyos – mosolygott Lili.
Így tervezgetve, beszélgetve autóztak tovább, és hamarosan haza is értek. Maci a kapuban várta őket.
– Lili, mi az ott a kezedben? – vakkantott, amikor meglátta Lili kezében a fehér szőrgombolyagot.
– Nézd Maci, hoztunk egy barátot neked, egy kiscicát– válaszolta a kislány.
– Nem kell nekem barát, főleg ilyen fehér vakarcs nem – morgott Maci.
Persze, nem volt mit tennie, be kellett engednie az udvarba Cillancsot, de nem is csak az udvarba, hanem a Cica-kutya-házba is. Maci ennek egyáltalán nem örült, főleg mert Cillancs fújt rá, és mutogatta éles körmeit. Maci nem szerette Cillancsot, és a kiscica sem szerette Macit, félt a fekete, mérges hangú kutyától.
A Cica-kutya házban is külön aludtak. Maci az egyik sarokban, Cillancs a másikban.
Enni is külön ettek, Maci a ház előtt, Cillancs a házban kapott enni.
Lili és a szülei tanácstalanul figyelték az eseményeket, és bíztak benne, hogy később összebarátkoznak az állatok.
Egyik este, amikor Cillancs bebújt a vackába, nagyon hideg volt. Fázott a kiscica.
– Nagyon fázom – nyávogta és még jobban összegömbölyödött.
– Mi volt ez a nyöszörgés, a macska talán? – kérdezte csak úgy magától Maci.
– Ja, de hideg van – nyávogott újra Cillancs.
– Igen, ez biztos a macska. Fázik – gondolta Maci.
– Hallod-e Cillancs – szólt a kiscicához – ha gondolod, gyere ide, itt mellettem nem fogsz fázni!
Cillancs nagyon megörült annak, amit Maci mondott, és bár félt egy kicsit tőle, odament hozzá. Odabújt szorosan a nagy, fekete, meleg bundához és hamarosan el is aludt.
Ettől kezdve Maci és Cillancs jó barátok lettek. Együtt ettek, együtt szaladgáltak, együtt aludtak a házikójukban.
Egy reggel Lili hiába szólongatta Cillancsot, a cica nem szaladt oda hozzá. Kereste a Cica-kutya házban is, de nem találta.
– Anya, Cillancs nincs sehol – szaladt Lili az anyukájához.
– Biztosan elment egerészni, majd később előkerül – nyugtatta meg az anyukája.Cillancs nem került elő. Sem estére, sem másnap reggelre. Lili és a szülei nagyon szomorúak lettek, keresték, szólongatták a kiscicát. Még plakátokat is készítettek, és kiragasztották sok helyre a faluban, de hiába.
– Anya nekem nagyon hiányzik Cillancs, és biztosan Macinak is nagyon hiányzik. – sírdogált esténként Lili – Ugye Anya Cillancs nem ment el Mirci után a csillagok közé? Ugye Anya nem?
– Nem kislányom, biztosan nem. Talán majd holnap előkerül – nyugtatta az anyukája. Másnap sem került elő. És harmadnap sem.
Másnap csengettek. Szilvi néni, Lili régi dadusa jött.
– Lilikém, nekem van egy kiscicám, ha szeretnéd, akkor szívesen odaadom neked! – mondta a dadus mosolyogva.
– Én Cillancsot szeretném visszakapni – sírdogált Lili. Végül aztán sikerült rábeszélni Lilit, hogy hozzák el Cukit a dadus nénitől. Persze, Macinak Cuki nem tetszett, ő is inkább Cillancsot várta haza, de végül elfogadta Cukit lakótársnak a Cica-kutya házba.
Kis idő múlva Maci és Cuki jó barátok lettek, Lili is megszerette Cukit, de azért sokszor emlegette Cillancsot.
Este, amikor Liliék már vacsorázni készültek, csörgött a telefon. A szomszéd néni volt.
– Anikó, gyere ki az utcára, mintha a ti Cillancs cicátok üldögélne itt a ház előtt! –
Anyának felcsillant a szeme, ránevetett Lilire, majd kiszaladt az utcára. És valóban, Cillancs ücsörgött a kapuban, éhesen, ázottan, fáradtan! Anya az ölébe kapta és bevitte a házba. Na, ott aztán lett öröm, Lilinek még a könnyei is potyogtak örömében! Megfürdették, megetették a nagy útról visszatért kiscicát.
Másnap reggel, amikor megreggeliztek, kivitték Cillancsot, és bemutatták egymásnak a két cicát, de ők fújtak egymásra, és nem akartak összebarátkozni.
– Figyeljetek ide macskák – morgott rájuk Maci. – Lili és a szülei szeretnek benneteket, és hát már én is megszoktam, hogy itt vagytok.. Nem lehetne, hogy esetleg jó barátok legyetek? Lili olyan sokszor volt a cicák miatt szomorú, szerezzetek egy kis örömet neki!
A két cica elgondolkodott azon, amit Maci mondott. Egymásra néztek, gondolkodtak egy darabig, várták, hogy vajon mit fog tenni a másik, de aztán pont egyszerre elindultak egymás felé. A vacsorához már együtt szaladt Maci, Cillancs és Cuki, és ettől kezdve jó barátok lettek. A két cica sokszor elment vándorolni is, de csak a kocsmáig jutottak, ahol mindig friss tejjel várták őket.
Egy reggel Anya így szólt Lilihez:
– Kislányom emlékszel, amikor Cillancsért mentünk Szlovákiába, megbeszéltük, hogy majd ha kicsit nagyobb lesz, akkor elvisszük a doktor bácsihoz, aki megoperálja, hogy ne legyenek kiscicái.
– Igen Anya, emlékszem, de ez nem lesz nagyon rossz Cillancsnak? – kérdezte Lili.
– Nem, nem, nem fogja érezni, mert aludni fog.– válaszolta Anya.
– Akkor jó. Akkor beszéld meg a doktor bácsival – mondta Lili, és már szaladt is ki az udvarra a cicákkal játszani.
Másnap reggel elvitték a rendelőbe Cillancsot, de este már mehettek is érte. Szerencsére nem viselte meg nagyon a műtét, csak egy kicsit kába volt még az altatószertől.
Teltek-múltak a napok, az állatkák jókat játszottak az udvaron, kergetőztek, fára másztak, Maci hátán ugráltak. Lili pedig azt sem tudta melyiket ölelgesse, szeretgesse, hiszen mindkét cica és persze a kutyus is ugyanolyan kedves volt neki.
Egy este, amikor hazafelé tartottak, az út szélét egy fehér szőrgombolyagot vettek észre.
Cillancsot elütötte egy autó! Csak feküdt mozdulatlanul az út szélén, a szájából folyt a vér, és szomorú szemmel nézett maga elé. Apa gyorsan hívta a cicadoktor bácsit, Anya óvatosan felemelte a kiscicát, és bevitte a házba. A doktor bácsi nagyon gyorsan odaért, megvizsgálta Cillancsot, azt mondta, hogy eltört az állkapcsa. Gyógyszert adott neki, amitől enyhültek a cica fájdalmai.
– Sajnos, súlyos a sérülés, nem tudom megmondani, megéri-e a reggelt – mondta szomorúan a Doktor bácsi. – Reggel majd hívjanak fel, és ha túléli az éjszakát, reggel eljövök újra és megnézem.
Amikor kikísérték a doktor bácsit, Cillancs elbújt a lakásban, úgy, hogy meg sem találták.
Nagyon hosszú éjszaka volt, sem Lili, sem a szülei nem tudtak aludni rendesen, hiszen nem tudták, hogy reggel mi vár majd rájuk.
Reggel, amikor Lili felkelt, keresni kezdte Cillancsot a házban. A fotel alatt bújt el, onnan mászott elő, és bár elgyötörtnek tűnt, de már a reggelijét kereste.
Újra meglátogatta a doktor bácsi, és adott neki még gyógyszert.
– Most csak pépes ételeket ehet a cica, hiszen amíg nem gyógyul meg az állkapcsa, nem tud rágni rendesen – figyelmeztette a gazdikat.
Sok időbe telt, amit Cillancs meggyógyult. Szerencsére sokan szerették, és ápolták, ez alatt az idő alatt. Maci kutya mosdatta, Cuki cica őrizte, vigyáztak rá a társai éjjel-nappal. Amikor összeforrt a csontja, nem lett olyan szép a pofikája, mint a baleset előtt, de persze Lilinek, és a szüleinek így is a legszebb cica volt.
Alig telt el néhány hét, megint orvos kellett Cillancsnak. Most hasmenése volt, és nagyon legyengült. Ott kellett hagyni az állatkórházban, és az orvosok nem sok jóval bíztatták a családot.
– Most itt kell maradnod a kórházban, de jó kezekben vagy, a doktor bácsik meg fognak gyógyítani! – ezekkel a szavakkal köszönt el tőle Lili, megölelgette, megpuszilgatta, majd átadta a doktor bácsinak.
Nagyon nehéz, és hosszú éjszakájuk volt megint. Reggel fel kellett hívniuk a kórházat, hogy megtudják, hogy van a cica.
– A cicus túlélte az éjszakát, és már van remény rá, hogy meggyógyul! – mondta a doktor bácsi a telefonban – Most még itt kell maradnia pár napig, de bármikor be lehet jönni, látogatni!
Szerencsére gyorsan teltek a napok, és Cillancs újra hazamehetett.
– Jaj de jó, hogy megjöttél!– ugatott Maci.
– Szia Cillancs, hiányoztál! – nyávogott Cuki.
– Sziasztok barátok, jó újra itthon lenni – dorombolt Cillancs, Lili ölében. – nekem most már napig még a házban kell laknom, de aztán sietek hozzátok a Cica-kutya házba!
Lili bevitte Cillancsot a házba, hogy enni adjon neki, és a gyógyszert beadja, amit a doktor bácsitól kapott.
Maci és Cuki pedig lefeküdt a ház bejárata elé, hogy minél közelebb legyenek a nehéz időket megélt, hős kiscicához.