Skolik Ágnes: Macskarácsony - Skolik Ágnes oldala

Milli és Molli a két szeleburdi macskakölyök a kandalló mellett feküdt a macskakosárban.
Azon tűnődtek, mi lehet ez a nagy készülődés, miért izgatottak a gyerekek, és miért vannak ünneplőben?
– Talán egerészni mennek? – kérdezte Milli.
– Á, szerintem inkább vendéget várnak – felelte Molli.
– Ki lehet az a vendég? – töprengett Milli.
– Nem tudom, de hamarosan kiderül.
A gyerekek és a nagymama ekkor már kabátban álltak az ajtóban, indulásra készen. Nóra visszanézett a szobába, ahol a cicák feküdtek a kosárban.
– Ó, de kár, hogy a cicáknak nincs karácsonyuk! – mondta szomorúan. Sok ideje nem volt szomorkodni, mert indulni kellett a templomba. Ilyenkor, karácsony szentestén mindig elmentek a templomba a nagymamával, megnézni a betlehemet, és hallgatni a csodálatos karácsonyi muzsikát.
Anya és apa otthon maradtak. Anya a vacsorát főzte, apa a fenyőfát készítette elő.
– Hallottad mit mondott Nóra indulás előtt? – kérdezte anya.
– Igen, hallottam – válaszolta apa. Egymásra néztek, és mindketten ugyanarra gondoltak.
Apa gyorsan belefaragta a fát a tartóba, felvette a kabátját, és elment hazulról.
Anya rendet rakott a szobában, becsomagolt még néhány ajándékot, előkészítette a karácsonyfára való díszeket. Felöltözött ő is ünneplőbe, majd előkereste a lemezt, amin a karácsonyi dalok vannak.
Éppen elvégzett a teendőivel, amikor megérkezett apa. Két hatalmas szatyrot cipelt, de hogy mi volt benne, az maradjon titok egyelőre.
Milli és Molli is kíváncsian nézegette a szatyrokat, de annyira jó hely volt a pihe-puha kosárban, hogy nem akaródzott közelebbről is szemügyre venni és megszaglászni a táskák tartalmát.
Anya és apa feldíszítették a karácsonyfát és elhelyezték alatta az ajándékokat.
– Nos, akkor lássuk a Macskarácsonyt – nevetett Apa, és nekiállt kipakolni a két hatalmas szatyorból. Először elővett egy picike műanyag fenyőfát, és az igazi, nagy fa mellé tette.
Aztán a fára mindenféle érdekes dolgokat aggatott: cicáknak való jutalomfalatot, csörgős labdát, rongyegeret, szárított halat.
– Milli érzed ezt a jó illatot? – ébredezett Molli a cicakosárban.
– Azt hiszem érzem, de még alszom – nyávogta Milli. Próbálta kinyitni a szemét, hogy lássa, minek van ilyen jó illata, de inkább visszabújt, mancsával eltakarta a szemét, és próbált még aludni.
– Milli nézd, mit csinál a gyerekek apukája! – böködte meg Molli.
– Igen, tudom, valami jó illatút hozott – dorombolt Milli.
– De nézd, nézd, azokat nem a gyerekeknek hozta, azok cicaajándékok! – lett Molli egyre erőszakosabb.
Időközben apa minden elrendezett a nagy karácsonyfa, és a kicsi műanyag fenyő mellett. Már csak a gyerekekre vártak.
Hamarosan meg is érkeztek. Az előszobában levetették a télikabátot, és csizmát, és beléptek a szobába.
Ott már szólt a karácsonyi muzsika, csilingelt a kicsi csengő, és sütemény illat úszott a levegőben.
Milli és Molli még most sem értette miről van szó, de sok idejük nem volt találgatni.
A gyerekek odaszaladtak a karácsonyfához, hogy kibontsák az ajándékaikat. Nóra ekkor vette észre a hatalmas fenyő mellett a pici műfenyőt, ami telis tele volt aggatva olyan dolgokkal, amit a cicák szeretnek.
– Anya, apa, nézzétek, a cicáknak is van karácsonyuk! – kiáltotta boldogan – Milli, Molli, gyertek ide – szólongatta a cicákat.
A két kiscica kimászott a kosarából, és odament Nórához. Leültek szépen a kislány mellett és kíváncsian nézegették, szimatolták a karácsonyfájukat.
A fán csupa finomság lógott, már előre örültek, hogy hamarosan befalhatják az összeset.
– Apa, mi lehet ebben a dobozban? – kérdezte Nóra.
– Bontsuk ki és nézzük meg! – javasolta Apa.
A dobozban egy csodaszép macskajáték volt, kaparófával, kuckós odúval, mászókával, emeletes pihenővel.
Milli és Molli annyira meglepődött, nem is tudták minek örüljenek jobban: a mászókának, vagy a faágra akasztott jutalomfalatoknak?
Miután a mászókát összeszerelték, Milli és Molli azonnal birtokba vette. Felmásztak, aztán leugrottak, aztán megint fel, majd beszaladtak a kuckóba
– Milli – ami ezen a fácskán van, azt nem kéne megkóstolni? – kérdezte Molli.
– Szerintem meg kellene – nézett rá huncutul Milli.
– Gyerünk, akkor szedjük le, és faljuk fel mindet – lelkesedett Molli.
A gyerekek időközben kibontották az ajándékaikat, kicsit játszottak, majd leültek vacsorázni.
Néha oda-odanéztek a cicákhoz, akik önfeledten kergetőztek az új mászókájukon.
Vacsora után a gyerekek segítettek elpakolni az asztalról, majd leültek a karácsonyfa alá játszani. Egyszer csak Nórának feltűnt, hogy túl nagy a csend.
– Hol vannak a cicák? – kérdezte meglepetten.
Kerestétek őket a konyhában, keresték a szobában, felkutatták a fürdőszobát, benéztek minden csizmába, kikukkantottak az ablakon, de a cicákat nem találták. Akkor Nóri hangokat hallott a fenyőfa közeléből, odaszaladt az emeletes macskajátékhoz és megtalálta a két fáradt, kimerült, szeleburdi macskakölyköt a macska mászóka kuckójában.
Összebújva aludtak, és biztosan az ő első csodaszép macskarácsonyukról álmodtak.