Gyönyörű nagy pelyhekben hullt a hó. Az utcai lámpa fényében megcsillantak a zuhogó pihék, szálltak a szélben, kavarogtak a házak között, és lassan fehér takarót borítottak az utca kövére.
Maxi az ablaknál állt, és elbűvölve nézte a havazást.
A szobában halk zene szólt, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, finom fenyőillat töltötte be a szobát. Szenteste volt.
Maxi felébredt. Kinyitotta a szemét és kinézett az ablakon: ragyogóan sütött a nap. Nyoma sem volt a hóesésnek.
– Ó hát csak álmodtam – gondolta csalódottan a fiú – pedig milyen szép álom volt.
Lecsukta a szemét, próbált visszaemlékezni az álomra. Tatabányán voltak, esett a hó, és együtt volt az egész család.
– De jó is lenne együtt karácsonyozni – mondta csak úgy magának Maxi, de tudta, hogy ez lehetetlen.
Egész nap nem ment ki a fejéből az álma. Látta a zuhogó hóesést, hallotta a karácsonyi kicsi csengő csilingelését, még a finom fenyőillatot is érezte.
Nóri nagyon fáradt volt, amikor hazaért az edzésről. Tanulnia kellett volna, de nem volt hozzá kedve. Inkább rajzolgatott. Nem is nagyon figyelt, csak firkálgatott, és a papírlapon egyszer csak egy gyönyörűen feldíszített karácsonyfa képe rajzolódott ki.
– Karácsonyfa??? Hát ez meg hogy jutott eszembe szeptemberben? – nézett csodálkozva a papírra –
Hát igen. Jó is lenne apával együtt karácsonyozni. Apával, Andikával és a gyerekekkel – nagyot sóhajtott, összehajtotta a papírt, és a rajzmappájába tette. Bár eltette a papírt, olvasni akart, de a rajz nem ment ki a fejéből.
Másnap reggel Maxi bejelentkezett chat-en.
– Hello Nóri, hogy vagy? – kérdezte a fiú vidáman.
– Hello, köszi, jól vagyok – írt vissza Nóri a fiúnak – Nálatok mi újság?
– Képzeld, olyan különös álmom volt – válaszolt Maxi – Azt álmodtam, hogy nálatok voltunk Tatabányán karácsonykor.
– Ez nagyon különös. Én pedig nem is tudom miért, de tegnap délután egy karácsonyfát rajzoltam. Persze, sokszor eszembe jut, hogy jó lenne, ha együtt lenne a család karácsonykor, de ez sajnos lehetetlen – válaszolt szomorúan Nóri.
– Igen, sajnos túl nagy a távolság – mondta Maxi.
– Hacsak….. – mondta sokat sejtetően Nóri.
– Hacsak….nem találunk ki valamit – fejezte be a mondatot Maxi.
– Akkor találjunk ki valamit!– nevetett Nóri.
– Hát találjunk….de egy ilyet dolgot nem könnyű kitalálni – válaszolt gondterhelten Maxi – hatalmas a távolság, sokba is kerül az utazás, hosszú is az út.
– Gondolkodjunk, talán eszünkbe jut a megoldás – javasolta Nóri.
Egy ideig nem jött válasz a fiútól. Nóri már majdnem lekapcsolta a számítógépét, amikor Maxi bejelentkezett:
– Arra gondoltam, hogy kellene csinálni egy csodarepülőt.
– Ami varázsigékkel működik? – nevetett Nóri.
– Igen, pontosan olyat – válaszolt komolyan Maxi.
– Pontosan olyat? – kérdezett vissza hitetlenkedve Nóri.
– Gondolkodjunk, tervezzük meg, készítsük el! – csillant fel Maxi szeme.
– Megrajzoljam? – kérdezte Nóri.
– Igen, készíts egy tervet – kérte Maxi a kislányt.
– Rendben, holnap reggel jelentkezem – búcsúzott el Nóri. Egyelőre fogalma sem volt, mit fog rajzolni másnapra, de ezt nem árulta el a fiúnak.
Aznap Nóri nem nagyon tudott másra figyelni, mert folyamatosan a csodarepülő járt az eszébe.
A következő beszélgetésnél már Zack is ott ült Maxi mellett a monitor előtt.
– Szia Nóri – jelentkezett be Maxi – Zackot beavattam a tervünkbe, mindent tud és nagyon tetszik neki az ötletünk.
– Rendben, akkor mutatom a rajzokat – mondta Nóri.
A kislány a tervezésben segítséget kért Andristól, és most ketten együtt mutogatták, magyarázták Zacknak és Maxinak, hogy ők hogyan képzelték el a csodarepülőt.
Amikor minden részletet megbeszéltek, megegyeztek abban, hogy a szüleiknek nem szólnak a tervükről.
Zack és Maxi nehezen tudta megállni, hogy vacsoránál ne kezdjenek a csodarepülőről beszélni.
Néha cinkosan összenevettek, de egy szót sem szóltak a tervükről.
Vacsora után kezdődött a nagy ötletelés: miből készítsék a repülőt, hol csinálják, hogyan tudják azt megvalósítani, hogy a szüleik előtt titokban maradjon a nagy munka?
És persze ott volt a két kistestvérük, Lily és Vini. Lilyt még könnyű volt lerázni, de Vini nem tud titkot tartani. Nagyon sok kérdés, és sok megoldandó feladat!
– Gondolkodjuk higgadtan – javasolta Maxi – előbb ki kell deríteni, honnan szerzünk anyagot? És egy üres garázst kell felkutatni, ahol fel tudjuk építeni a repülőt.
– Kérdezzük meg Errol bácsit a régi reptér gondnokát – javasolta Zack.
– Ez jó ötlet! – kiáltott Maxi.
Másnap reggel a két fiú elindult az anyagbeszerző túrára és útba ejtették a régi repteret is. Errol bácsi épp az udvart sepregette, amikor beköszöntek hozzá. Elmondták, hogy mijáratban vannak, és megkérdezték, hogy tudna-e segíteni nekik?
Errol bácsi megengedte, hogy a hangárban építsék fel a csodarepülőt, és megígérte, hogy amiben tud, majd segít nekik.
– Nagyszerű, akkor holnap neki is állunk a munkának – jelentette ki Max, miután elköszöntek az öreg gondnoktól.
A következő napok lázas tervezgetéssel teltek. Amikor csak tudtak, beszéltek a fejleményekről Nórival és Andrissal, de a szülőket nem avatták be a terveikbe.
Anyának ugyan feltűnt, hogy a két nagy fiú sokat sugdolózik, sokszor el-el tűnnek hazulról egy kis időre, de nem faggatózott.
Tatabányán Nóri és Andris is igyekezett mindent titokban tartani, de azért, ha valaki figyelt, feltűnhetett néhány dolog: Nóri állandóan a messengert leste, várta, hogy mikor jelentkezik be Maxi és Zack. Andris katonai könyveket bújt, térképeket nézegetett, az internetet bújta.
– Andris, ha sikerül elkészíteni a repülőt, és eljönnek apáék, akkor valami ajándékot is kell készíteni nekik – vetette fel Nóri.
– Igen, erre már én is gondoltam, meg is néztem a perselyemet a múltkor, szerencsére jó nehéz – mondta Andris.
– Akkor ez is rendben lesz, mert az enyém is jó nehéz – nevetett Nóri.
French Islandon a fiúk minden szabadidejüket a repülő építésével töltötték. Amig Maxi rajzolt, tervezgetett, addig Zack játszott Lilyvel és Vinivel, hogy ne zavarják a bátyjukat. Vinivel nem volt könnyű dolga, mert a kisfiú mindenről tudni akart, ami a házban történik. És persze folyamatosan kérdezgetett. Egyik este vacsoránál például:
– Maxi mi az a sok papír, amit mindig kiteregetsz a szobádban, és akkor nekem nem szabad bemenni? – kérdezte tágra nyílt szemekkel. Maxi hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon, annyira váratlanul érte a kérdés. Anya és apa és kíváncsian figyelte, miről is van szó?
– Azok a nagy papírok az iskolai munkához kellenek. Térképet kell rajzolni. Ha akarod csinálok neked is egyet ma este, rendben? – oldotta meg a helyzetet Zack.
– És mi lesz azon a térképen? – kíváncsiskodott Vini.
– Amit szeretnél, azt rajzolunk rá. Lerajzolhatom a szigetet is. Vagy Magyarországot, ahol Andrisék laknak – javasolta Zack.
– Az jó lesz. Magyarországot szeretném, ha lerajzolnád. És van hozzá olyan hatalmas papírod, amire Maxi rajzol? – kérdezett tovább Vini.
– Van, még nagyobb is lesz, mint amekkorára Maxi rajzol – nevetett Zack.
– Akkor jó. Vacsora után neki is állhatunk. Ma úgysem akartam mesét nézni – felelte fontoskodva Vini.
– Huh, ez meleg helyzet volt – súgta oda Maxi vacsora után a bátyjának – köszönöm, hogy kisegítettél, én nem tudtam hirtelen, mit válaszoljak.
– Hát Vini mellett nem könnyű titkot tartani, de szerencsére sikerült elterelni a figyelmét – válaszolt Zack.
Teltek-múltak a napok, a gyerekek egyre izgatottabbak voltak, hiszen a hangárban már ott magasodott a csodarepülő, ami valóban csodaszép volt. A törzsét hófehérre, a szárnyait kékre festették, az ablakok és az ajtó körül fényes keretek voltak.
Még néhány alkatrészt le kellett festeni, beszerelni az üléseket, feltölteni az üzemanyag tartályt és indulhatott is a repülő.
Maxi, Zack és Errol bácsi elégedetten nézegették a hatalmas járművet.
– Hm…ez eddig rendben van, lassan elkészülünk, de ki is kellene próbálni a gépet, mielőtt elindulunk vele Európába – vetette fel Maxi.
– Hát igen, az jó lenne, de hogyan, mikor próbáljuk ki? – kérdezte Zack.
– Fiúk, ha megbíztok bennem, én letesztelem a repülőt – javasolta Errol bácsi.
– Ez jó ötlet, persze, hogy megbízunk Errol bácsiban. Leírom egy papírra a varázsigéket, amivel a repülőt irányítani lehet, ezt feltétlenül vigye majd magával a repüléshez – felelte Maxi.
– Akkor figyeljetek: a házatok ablakából ide lehet látni a reptérhez. Megbeszélünk egy időpontot, amikor otthonról tudjátok figyelni az eseményeket. Mondjuk holnap délelőtt?
– Az nagyon jó lenne. Akkor fejezzük is be gyorsan, és holnap indulhat a tesztelés – javasolta Maxi és neki is látott a festésnek.
Azon az estén a két fiú nagyon nehezen tudott elaludni, egyfolytában a csodarepülőn járt az eszük. Reggeli után pedig szaladtak a szobájukba, ahonnan éppen a reptérre lehetett látni.
Nem is kellett sokat várni, kinyílt a hangár ajtaja, és kis idő múlva kigördült a csodaszép repülőgép.
Tett egy kört a betonon, majd ráfordult a kifutópályára, felgyorsult és a levegőbe emelkedett. Az óceán felé repült, Philip Island felett megfordult, és visszatért a reptérre.
– Tökéletesen működik, gratulálok – jött az sms Errol bácsitól Maxi telefonjára.
– Ez szuper! A nehezén túl vagyunk! Vagy mégsem? – kérdezte Zack.
– Most majd még nehezebb lesz magunkban tartani a titkot – nevetett Maxi.
– Délután, ha anyáék elmennek a kicsikkel sétálni, felhívjuk Andrist és Nórit. Meg kell beszélni, hogyan tovább? – javasolta Zack.
Eközben Nóri és Andris izgatottan várta a híreket Ausztráliából. Biztosak voltak benne, hogy sikerülni fog a találkozás, ezért már el is készítették a vendégeknek az ajándékokat.
Másnap reggel a szokott időben jelzett a telefon. Maxi jelentkezett Messengeren.
– Sziasztok! Nagyon jó híreim vannak. Elkészült, és tökéletesen működik! – mondta Maxi boldogan.
– De jó, akkor végre tudunk találkozni! – tapsikolt Nóri örömében.
– Igen, mi is nagyon várjuk már a viszontlátást! – nevetett Zack.
– Nekünk addig néhány dolgot meg kell szerveznünk itthon, beszélnünk kell a nagyszüleinkkel, mert szeretnénk, ha náluk lenne a karácsonyi ünnepség – tette hozzá Andris.
Amikor elköszöntek a fiúktól, Andris és Nóri azon gondolkodott, hogyan adják elő a nagyszülőknek a tervüket.
– Szerintem egyszerűen csak menjünk el hozzájuk, és avassuk be őket a titokba. Biztosan nagyon fognak örülni, hogy apával együtt karácsonyozhatnak – javasolta Andris.
– Igen, így lesz a legjobb. És nézd csak – mutatott ki Nóri az ablakon. Az utcai lámpa fényénél apró hópelyhek csillantak meg. Az idei tél első hópelyhecskéi.
– Fehér karácsony lesz? Akkor tényleg tökéletes lesz az ünnep! – nevetett Andris.
French Islandon is készültek már a karácsonyra. Igaz, ott nem várták a havat, hiszen hétágra sütött a nap, és ha volt kedvük, akár fürödhettek is az óceánban.
Anya és apa mit sem sejtett arról, hogy ez a karácsony más lesz, mint a többi. Megtervezték, mit fognak sütni és főzni, bevásároltak, kidíszítették a házat, becsomagolták az ajándékokat.
Maxi és Zack is csomagolt, de ők nem csak ajándékokat. Egy bőröndöt is becsempésztek a szobájukba, és bepakolták a ruháikat. Aztán a bőröndöt az ágy alá rejtették.
Amikor mindennel végeztek, kimentek a nappaliba. Anya még a konyhában dolgozott, apa a kanapén ült Lilyvel és Vinivel. Karácsonyi mesét olvasott nekik egy magyar mesekönyvből.
– Milyen érdekes. Ebben a mesében esik a hó karácsonykor. Nálunk miért nem esik most a hó? – kérdezte Vini értetlenkedve. Apa ekkor elmagyarázta neki, hogy azért, mert Magyarországon karácsonykor van tél, de itt a déli féltekén minden pont fordítva van.
Vininek lett volna még néhány kérdése, de éppen elkészült a vacsora, ezért el kellett halasztania a további kérdezősködést.
A közelgő karácsony miatt mindegyik gyerek izgatott volt, de igyekeztek minél előbb ágyba bújni, hogy másnap kipihenten várhassák a Jézuskát.
Anya és apa is gyorsan rendet tett a konyhában, aztán még egyszer átbeszélték, hogy mindent megvettek-e, minden készen áll-e a szentestére.
Lefekvés előtt apa még írt gyorsan egy emailt Nórinak és Andrisnak, leírta, hogy nagyon szereti őket, és békés karácsonyt kívánt.
Másnap reggel Zack és Maxi ébredt fel először.
– Elpakoltunk mindent? – kérdezte Zack.
– Igen. Felírtuk a varázsigéket? – gondolkodott Maxi.
– Igen. És feltankoltuk, elraktuk a térképeket, felírtuk a koordinátákat, bepakoltuk az ejtőernyőket, mentőmellényeket, a telefonokat feltöltöttük, minden készen áll az indulásra! – jelentette ki Zack.
– Akkor? Mi a következő feladat? – tette fel a kérdést Maxi.
– Fel kell ébreszteni anyát, Pistit és a tesókat – sorolta Zack.
– Induljunk – adta ki a parancsot Maxi.
Amikor kimentek a nappaliba a szülők már a reggelit készítették. A két fiú odaállt a szülők elé, és itt volt egy kis probléma. Nem beszélték meg előre, hogy ki fog beszélni.
A felnőttek értetlenül néztek a két fiúra, akik nem szólaltak meg, csak mosolyogtak sejtelmesen.
– Zack, Maxi, mi történt, valami baj van? – törte meg a csendet anya.
– Tulajdonképpen nincs – kezdte Maxi.
– Igen, nincs baj – folytatta Zack.
– Csak azt szeretnénk mondani, hogy vegyetek elő néhány bőröndöt, és pakoljatok be pár napra magatoknak és a kicsiknek. A mi bőröndünk már készen áll – hadarta Maxi.
– Bőröndöt? Pakolni? Most???? – értetlenkedett anya.
– Igen, anya lécci ne kérdezz semmit, igyekezzünk. Amikor készen vagytok, indulunk! – adta ki a parancsot Zack.
A szülők nagyon meglepődtek, de nem mertek ellenkezni. Bepakoltak a bőröndökbe, rendet tettek a házban, a két kicsit felöltöztették, betették a bőröndöket a kocsiba és elindultak.
– A régi reptér felé menjünk – szólalt meg a kocsiban Maxi.
Amikor a reptérhez értek, a kapu nyitva volt, Errol bácsi már várta őket. A kocsival a hangár mellé hajtottak, és ekkor a gondnok kinyitotta a hangár ajtaját.
A hatalmas hangár közepén ott magasodott a csodarepülő, a gyönyörű fehér törzsével, és kék szárnyaival, csillogó ablakkereteivel. Mintha még mosolygott volna is kicsit.
– Beszállás! Zack és Maxi a pilótafülkébe, az utasok pedig az utastérben foglaljanak helyet – adta ki a parancsot Errol bácsi. Amikor mindenki beszállt, és bekötötte a biztonsági öveket, Maxi kiadta a parancsot az indulásra:
– Szállj fel repülő, indulj már,
Andris és Nóri minket vár –
Ekkor a repülőgép lassan elindult, kigurult a betonra, ráfordult a kifutópályára, begyorsított és felemelkedett a levegőbe.
Anya és apa azt hitte, hogy álmodik, Lily és Vini vidáman nézegetett ki a repülő ablakán. Zack pedig írt egy üzenetet Nórinak:
– Elindultunk. Hamarosan megérkezünk –
Nóri és Andris már nagyon várták ezt az üzenetet. Már a nagyszülőknél voltak, segítettek nekik feldíszíteni a karácsonyfát, megteríteni, és izgatottan kémlelték az eget, hogy mikor jelenik meg a kékszárnyú repülő a felhők között.
Nem is kellett sokat várni. Nóri vette észre a felhők közül előbukkanó kis gépet.
– Azt hiszem, megérkezett – mondta, miközben elbűvölten nézte a közeledő repülőgépet. Andris és a nagyszülők az ablakhoz siettek, és még éppen látták a gépet, ahogy elrepült a ház fölött. A közeli sportpályához repült, ahol biztonságosan le tudott szállni. Nem sokkal később Maxi kiadta a parancsot a leszállásra:
– Szállj le repülő, landolj már,
Az egész család minket vár –
A repülő szépen, simán landolt a sportpályán. Andris, Nóri és a nagyszülők már a pálya szélén álltak, és várták a gépből kiszálló utasokat. A családtagok boldogan ugrottak egymás nyakába, ölelgették egymás, mindenki egyszerre beszélt, nevetgélt, hatalmas volt az öröm. Miután üdvözölték egymást, visszamentek a nagyszülők lakásába.
Alig, hogy lepakolták a bőröndöket, a nappaliban megszólalt egy kicsi csengő, megérkezett a Jézuska.
Odakint gyönyörű nagy pelyhekben hullt a hó. Az utcai lámpa fényében megcsillantak a zuhogó pihék, szálltak a szélben, kavarogtak a házak között, és lassan fehér takarót borítottak az utca kövére.
Maxi az ablaknál állt, és elbűvölve nézte a havazást.
A szobában halk zene szólt, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, finom fenyőillat töltötte be a szobát. Szenteste volt.