( személyre szóló mese: egy 14 éves kislányról szól, aki sokat volt kórházban, sok műtétje volt, és még lesz is. A történet szereplői valóságos személyek, családtagok, barátok. A kislány második keresztneve Napsugár)
Békésen aludt. Valami szépet álmodott. Valami kellemeset, jót, megnyugtatót. Mosolygott is álmában. Anya csak nézte, megigazította a takaróját, de csak finoman, hogy Cini ne ébredjen fel. Hosszú napok, hosszú hetek, hosszú évek vannak mögöttük. Szomorúság, öröm, remény, bánat, egy új esély, egy új kihívás, egy megnyugtató, vagy épp elszomorító szó.
Egy dolog ami biztos: Napsugár. Mert ő itt volt, itt van, itt lesz, míg világ a világ.
– Jó reggelt Anya. Olyan furcsát álmodtam – szólalt meg ekkor Cini, és Anya egyből visszazökkent a gondolataiból a mába.
– Mit álmodtál kis szivem?
– Egy gyönyörű aranyszínű madárról álmodtam. Főnixmadárról. A reménység madaráról. Olyan csodálatosan szép volt. És olyan boldog voltam álmomban – válaszolt a kislány mosolyogva.
– Nagyon szép álom lehetett. Láttam, mosolyogtál álmodban – simogatta meg Anya Cini kezét.
– Igen, nagyon szép volt. Régen álmodtam már ennyire szépet – mondta Cini.
– Akkor ma jól indult a nap, és remélem, hogy így is marad – mosolygott Anya – Sok dolgunk van ám, hiszen a hétvégén vendégek jönnek!
– De jó, szeretem a vendégeket! Menj csak Anya, én még lustizok kicsit – felelte Cini, és bebújt a takaró alá.
Este volt. Erika befejezte a dolgát a konyhában, és lefeküdni készült. Pillantása a könyvespolcra esett, ott pedig egy aranyszínű vastag kötetre: Az arany főnix – ez volt a könyv címe.
– Hm, erre a könyvre nem is emlékszem, miről szólhat? – gondolta magában, leemelte a polcról a könyvet és magával vitte a hálószobába. Elhelyezkedett az ágyon és olvasni kezdett.
Kassai doktor az autójában ült és egy térképet böngészett.
– Merre lehet vajon? Merre menjek? – mondta félhangosan – talán ott, a hegyen túl megtalálom –
Azzal elindította az autót, és elindult a hegy felé. Hamarosan egy városhoz ért, ahol megszólította az első embert, akivel találkozott. Útbaigazítást kért.
– Jó napot kisasszony! Az arany főnix fészkét keresem, tudja merre találom?
– Igen, segítek odajutni – válaszolta Csilla – Jobb lesz, ha innen gyalog megyünk.
– Rendben, leparkolok, és mehetünk gyalogosan – válaszolta Kassai doktor, aki nagyon örült, hogy végre az arany főnix nyomára bukkant.
Már majdnem kiértek a városból, amikor két fiatal lány jött szembe velük, Brigi, és Barbi.
– Lányok, elkísértek minket a főnix fészkéhez? – kérdezte tőlük Csilla.
– Persze, nagyon szívesen – válaszolt nevetve Brigi és Barbi – Deák, gyere te is! – kiáltottak oda egy fiatalembernek, aki épp a motorját szerelte a házuk előtt.
Elhagyták a várost, és gyalogoltak tovább a poros országúton. Kétoldalt zöldellt a mező, pirosodtak a pipacsok, kéken ragyogtak a búzavirágok, a búzatáblában pacsirta énekelt.
Odébb a réten Csaszi sétált a kutyáival. Dugó és Bogyó nagyon élvezték a sétát, ami inkább rohangálás volt , kergetőzéssel és birkózással keverve.
– Csaszi, te tudod pontosan, hogy hol van az arany főnix fészke? Kassai doktor szeretné megtalálni! – kiáltott oda neki Csilla.
– Persze, hogy tudom, jövünk veletek. Dugó, Bogyó, gyertek! – hívta a kutyáit Csaszi. A nap egyre melegebben sütött, szélcsend volt, egy levél sem mozdult az út menti fák ágain. A kis csapat kitartóan gyalogolt a hegy felé.
– Hamarosan egy tanyához érünk, ott tudunk vizet kérni, ha szomjasak vagytok – mutatott Csaszi a távolba, ahol valóban feltűnt egy ház, amit magas nyárfák vettek körül.
Közelebb érve látták, ahogy a tanya háziasszonya az udvari konyhában főz.
– Jó napot Henrietta – köszöntötte Csilla – mi finomat főzöl?
– Jó napot, jó napot, kerüljetek beljebb – invitálta őket szívélyesen Henrietta – mi járatban itt, ahol a madár sem jár?
– Az arany főnix fészkéhez megyünk – válaszolta Deák.
– Várjatok, elkísérlek benneteket! – vetette oda Henrietta, levette gyorsan a kötényét, két vizes palackot megtöltött vízzel és indultak is tovább. A ház mögötti kertben asszonyok dolgoztak.
–Gabi, Niki, Selly, gyertek ti is velünk a főnix madárhoz – kiáltott oda nekik Henrietta.
A kis csapat tehát folytatta az útját: elől ment Kassai doktor Csillával, Brigivel és Barbival.
Utánuk Deák, Csaszi és a két rakoncátlan eb. A menet végén pedig Henrietta, Gabi, Niki és Selly gyalogolt.
A nap már lefelé vándorolt a horizonton, amikor a patakhoz értek, ami a hegy lábánál szaladt. A patakparton gyerekek játszottak.
– Julcsi, Emma, Vivien, ti láttátok már a főnixmadarat? – kérdezte tőlük Henrietta – mert ha nem, akkor tartsatok velünk.
– Nem, nem láttuk még, megyünk mi is veletek – válaszolták a kislányok és már futottak is a felnőttek után.
Elhagyták a patakot, felkapaszkodtak a sziklás hegyoldalba, átvágtak a sűrű fenyőerdőn, és hirtelen egy tisztáson találták magukat.
A tisztást hatalmas fák vették körül, ágaikon madarak énekeltek, itt-ott besütött a nap is a levelek közé.
Csodálatos, békés volt a táj, ezer színben pompáztak a fák, a madarak éneke, mint egy kedves szerenád, úgy simult bele az erdő ölébe.
A kis csapatot elvarázsolta a természet, és egy pillanatra el is feledkeztek arról, amiért útnak indultak.
Egyszerre különös, földöntúli zenét hallottak meg a fák mögötti sziklák irányából.
Mozdulni sem mertek, talán még levegőt venni sem.
A szikla hasadékából aranyos fény áradt a tisztásra, a varázslatos zene elnyomta a madarak énekét, és az emberek teljesen a csoda hatása alá kerültek.
Az arany fény egyre terjedt, majd a szikla szélén megjelent a csodaszép, aranyszínű, fenséges madár, a főnix. Megállt a kőfal peremén, lenézett a tisztásra, ahol az emberek álltak, kiterjesztette hatalmas, tündöklő szárnyait, mintha intett volna nekik, mintha szólt volna hozzájuk.
– Ó milyen csodálatos – súgta Kassai doktor – A legcsodálatosabb, amit eddig láttam. A főnix a reménység madara. Az újrakezdésé, az újjászületésé. Aki egyszer látja ezt a madarat, örökké emlékezni fog rá, és az arany főnix átsegíti a legnehezebb helyzeteken is.
A reményvesztett napokon, a kilátástalanságon is áttündökölnek a csodaszép aranytollak.
A fájdalom, a szomorúság eltűnik ott, ahol megjelenik az aranytollú főnixmadár, az örökké újjászülető, halhatatlan csodalény.
Erika befejezte az olvasást. Eszébe jutott Cini. Aztán újra elolvasta a könyv utolsó sorait, majd becsukta a könyvet, lekapcsolta a villanyt, és bebújt a takaró alá.
Sokáig nem tudott elaludni. Látta maga előtt a csodaszép, aranytollú madarat, hallani vélte a földöntúli zenét, de a következő pillanatban már egy betegágy mellett ült. Cini mellett.
– Elviszem neki holnap a könyvet. Segíteni fog. Tudom. A főnix a Nap madara, Napsugár madara.
Másnap reggel első dolga Cinihez vezetett. Már majdnem beért a kórházba, amikor eszébe jutott valami. Sarkon fordult és a belváros felé, az ékszerboltba sietett.
– Arany főnixmadarat keresek – mondta az ékszerésznek.
– Egy kicsi medált tudok mutatni – mondta az ékszerész, majd elővette a fiókból a tündöklő apró madárfigurát.
– Jó lesz, ezt kérem, köszönöm – felelte Erika, és néhány pillanat múlva táskájában a medállal, kezében a könyvvel, újra a kórház felé igyekezett.
Amikor belépett a betegszobába, látta, hogy Cini alszik. Óvatosan odament az ágyhoz letette a könyvet az éjjeli szekrényre, a medált pedig a fiókba akarta tenni. Ekkor ébredt fel Cini.
Kicsit bódult volt a fájdalomcsillapítótól.
–Szia Erika. Teljesen kába vagyok. Mit hoztál nekem? – kérdezte álmosan.
– Egy gyógyító medált hoztam –válaszolta Erika, és megmutatta a tenyerében lapuló medált.
– Ó egy főnixmadár! Egy arany főnix! Milyen csodálatos – mosolygott Cini, miközben a kezét nyújtotta Erika felé. Erika beletette a tenyerébe a medált és megsimogatta a kislányt.
– Egy könyvet is hoztam, ha lesz kedved, olvasd majd el – mondta kedvesen a kislánynak.
– Főnixmadár. Aranytollú főnixmadár. Tudtam, hogy el fogsz jönni. Vártalak. Segíteni fogsz– suttogta Cini.
A tenyerébe zárta a medált, letette a fejét a párnára, és mély álomba merült.
Facebook oldalam: https://www.facebook.com/skolikagnes/
Mesekönyveimbe ezeken az oldalakon olvashatsz bele:
A csodatermő fa -részletek a könyvből
Csibemese – részletek a könyvből
Első verseskönyvem – részletek a könyvből
A könyvek megrendelhetők: skolikagnes@gmail.com emailcímen.