Olvasói vélemény az Olasz vacsoráról

Az értékelés az Imádom a könyveket magazinban jelent meg, és Diana Soto írta.

A magazint is belinkelem, de a könnyebb olvashatóság miatt ide másolom a szöveget.

https://fliphtml5.com/txdw/cqgs/basic

Könyvajánló: Skolik Ágnes – Olasz vacsora

Jelszó: Olvass magyart!

A novellákat tartalmazó könyv egy igen ötletgazdag külsőbe lett belebújtatva. Bár témájukat tekintve inkább anekdotákra és humoros történetekre különítené el az ember az olvasottakat, az író azonban úgy gondolta, hogy nem elégszik meg a hétköznapival, hanem dob rajta egyet. Már a címmel felkészíti az olvasót valami különlegesre, azonban csak a tartalomjegyzék tájékán esik le a tantusz. Ez tényleg vacsora lesz, hiszen a tartalomjegyzék helyett egy étlap ötlik a szemünk elé.

Ha kényelmesen elhelyezkedtünk a vacsorához, akkor két előétel közül választhatunk. Meztélábas emlékek és A Kultúr. Az író átszellemülve adja vissza a múlt cselekményeit, a falusi élet tyúkólszagú napjait, a lassan csordogáló időt, s az egymásnak köszönő embereket. Sokunk számára ismerősek lesznek a humorral vegyített leírások, az utca, az illatok, az állatok és maga a kor. Ha belegondolunk, hogy a mai rohanó világban mennyi mindent szeretnénk megcsinálni, amelyek közül alig jut valamire idő, könnyen megeshet, hogy visszasírjuk a fejünk felett elszáguldott éveket. Az előétel megtölti az olvasót egy lágyan felbuggyanó szeretettel, ami szép fokozatos végigkúszik a talpunkttól kezdve a hajunk száláig (na jó, némelyek esetében a fejük tetejéig).

Miután az olvasó kellemesen elfalatozgatott a múlt asztaláról, laza mozdulattal leszedik előle a terítőt és valami újat, valami vagányt helyeznek elé. A főételek, ahogy az egy étteremben is lenni szokott, elfoglalják a könyv legnagyobb részét. Ebben a részben találkozol a címadó novellával, amit csak akkor ajánlok elolvasni, ha éppen jól vagy lakva, ugyanis szó szerinti olasz étteremről szól, amit a szájban történő ízrobbanások kísérnek. Korgó gyomorral nem ajánlott!

Ezután megismerkedhetünk a három majom történetével, a nem hall, nem lát, nem beszél világnézet alapjaival. Ha tovább lapozunk, segíthetünk a szomszédodnak elfogni egy tolvajt, akiről később kiderül, hogy éppen a saját földjén jutott eszébe lámpafénynél kóborolni. Természetesen a nevén levő kertjében, de akinek nem jut házőrző kutya, annak még mindig jól jöhetnek az ilyen szemfüles szomszédok. Ezután egy csipetnyi romantika következik, és egy kis nagykanizsai városnézés, majd a háziasszonyok kedvence, a takarítás. Főételről főételre falatozunk, csipegetünk a finomságok közül. Egyik sem túl hoszú, nem fogja semmi megülni a gyomrunkat, ráadásul a választék is dícsérendő. Vannak lassabban emészthető falatok, vannak humoros izűek, s vannak savanykásak is, amik még egy-egy könnycseppet is kifacsarnak belőlünk. Belesünk az IKEA-ba, ahol nyomon követhetjük a 32 darab szekrény rejtélyes sétáját. Az írónő elmondása alapján jól bezabálunk egy kínaiban. Szó mi szó, a történetek csak gyűlnek, a hasunk már fáj a nevetéstől, úgyhogy aki kíváncsi a többi főételre, annak ajánlom, hogy rendelje meg vacsit.

Most már dugig a has, csak a szemünk kíván tovább falatozni, s alig tudunk dönteni a desszertek közül. Mert valljuk be, az éttermekbe a desszertért megy az ember. Hat féle édesség közül választhatunk, s mind a hat tisztességesen zárja a kötetet. Személyes kedvencem a (sajttorta) ’Hogyan védekezzünk a betörés ellen?’. Na, ott olyanokat kacagtam, hogy nem bírtam tovább visszatartani az étlap mellé rendelt frissítőmet. Ahogy az írónő is megmondja a tutit: „személyes birtokunk csak akkor van biztonságban, ha nincs is ilyenünk…”. Erről eszembe jutott szegény apósom, akihez betörtek és elvitték az újonnan vásárolt 52 colos tévéjét, azonban a méregdrága óragyűjteményét nem vették észre, úgyhogy kinek mi az érték… Ezzel ellentétben ez a könyv nyújt valami megfoghatatlant, valami kulturális feltöltődést, valami szellemi kikapcsolódást. Könnyed, de van mondanivalója, könnyen csúszik, de jóllakat, kecsesen a kezedbe illik, s részedet képezi. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egy remek könyvet jellemezhet.

Bon apetit!

Diana Soto

A második kiadás más előrendelhető a skolikagnes@gmail.com címen:-)

Részletek a könyvből: https://www.facebook.com/skolikkonyvek