Hogyan születik meg egy könyv?
Nem egyszerű dolog. Egy könyvet többféle módon ki lehet adni.
Az egyik például, ha valaki ír egy nagyon jót és olyat, ami tuti az olvasók kedvence lesz. A kéziratot –vagy egy részét – elküldi a kiadónak, akinek ha tetszik a történet, akkor magára vállalja a kiadást.
Szerkesztést, korrektúrát, nyomtatást, terjesztést, marketinget, mindent. A szerzőnek egy vasába sem kerül az egész történet, majd csak a jutalékokból és jogdíjból él ezek után. Mivel ugye mesén nőttünk fel, ennél a pontnál már esélyes, hogy ez is egy mesei fordulatokkal ellátott történet.
A másik módszer a magánkiadás. Amikor az író keres szerkesztőt, korrektort, nyomdát, marketinges szakembert, ő tárgyal, szervez, reklámoz, próbálkozik és végül de nem utolsó sorban fizet.
Keményen, minden szakembernek aki részt vesz a munkában.
A magánkiadás is két részre bontható: van arra lehetőség, hogy az ember gyereke megállapodjon a kiadóval, aki lekészíti a könyvet, de nem nyomtat belőle, CSAK annyit, amennyit az író kér.
Aztán hirdeti web-áruházban, itt-ott, és ha valaki rendel, akkor gyártja le a könyvet.
A másik, ha az író azt mondja, hogy ő kér mondjuk 100 példányt, amit a családnak elosztogat, plusz az ismerősöknek elad. Ennél az esetnél természetesen megint az író fizet. Annyit amennyi a 100 könyv gyártási költsége. Aztán ha tesz rá hasznot, és eladja, akkor az, az ő zsebében marad.
Ehhez még tudni illik esetleg, hogy ma hazánkban iszonyat sok író van, aki könyvet ír és ad ki, majd megpróbálja eladni. Ha van sok pénze, akkor neki jobban fog menni, mint annak, akinek nincs.
Ugye akinek van pénze, mindent és mindenkit megvehet, akinek nincs, az meg így járt.
Az eddigi tapasztalataim szerint többen vagyunk az így járt kategóriában, mint a mindent megvehet-ben. Ez egy ilyen világ. Nem a tehetség az, ami számít.
Hogyan születik meg egy mese vagy novella?
Mindegyik másképpen.
Például a gyermekkoromra visszatekintő íráskor az első gondolat az volt a fejemben, ami az első mondat lett.
Aztán innen fűztem tovább.Leírtam, ami eszembe jutott a gyerekkoromról, és egy listát is csináltam, amiről mindenképpen akartam írni.
Amikor leírtam a történetet, kihúztam a listáról a rá vonatkozó szót.
Ezt a történetet nem felnőttként írtam, hanem gyerekként. A korrektor meg is jegyezte, hogy hát..ez nem olyan érett, kiforrott, mint a későbbi írások. Mondtam neki, hogy nem, mert ezeket egy 6-8 éves gyerek írta, vagyis akár ő is írhatta volna (Meztélábas történetek -Olasz vacsora)
Boti és az álommackó ( Csibemese könyvben)
Boti egy valóságos kisfiú, aki nagyon szereti a kakaót. Pontosabban a kakajót meleg tejcsivel.
És amikor egy bögrével már kapott vacsorára, és többet nem kap, akkor mérgében medvévé akar változni.
Ebben a mesében sikerült neki. Vagyis nem is pontosan úgy, ahogy ő elképzelte. Nyolc fejezeten keresztül követhetjük az kisfiú és a mackó sorsát, éjjel, s nappal.
Persze, mint minden valamirevaló mesének, ennek is jó vége…
A három majom (Olasz vacsora)
Ezt a novellát egy pályázatra írtam. Csak a témát adták meg és a karakter illetve oldalszámot. A téma a majom volt. Sokat gondolkodtam, mit csináljon a majom, hány majom legyen, hol játszódjon a történet. Mi lehet az a téma, amit úgy ki tudok fejteni, hogy vállalható legyen, és elfogadják a pályázaton. Végül a mitológiai három majomra esett a választás. Amelyik nem beszél, amelyik nem hall, és amelyik nem lát:-)
Róluk írtam egy elképzelt történetet.
A kisfiú vasutas lesz ( A csodatermő fa)
Ennek a mesének is van igaz alapja. Édesapám vasutas volt, amikor én gyerek voltam. Sokszor utaztunk vonaton, sokszor láttam az öreg fekete mozdonyt, és teljesen elvarázsoltak az élmények. Sokszor ittam bambit is a restiben, és sokszor mosolyogtak a vasutasok a piros-bambis arcomon. Amikor beleült az agyamba ennek a mesének a gondolata, akkor csak annyit tudtam, hogy a resti és az öreg fekete mozdony benne lesz.
A mese többi része kitalált történet.
