” olyan jót olvasgattam tegnap lefekvésnél, előjött a gyerekkorom”
“ Újra olvastam a gyerekkoromat, amikor a falusi nagymamámnál nyaraltam! De jó volt!”
Ilyen és ehhez hasonló véleményeket kaptam az Olasz vacsora című kötetemben megjelent Meztélábas történetek című írásomra.
A novella a gyermekkorom emlékeit idézi fel, azokat, amikre még emlékszem azokból a távoli időkből. Az olvasók, akik abban az időben voltak gyerekek, és falusi környezetben éltek, sok hasonlóságot fedeztek fel az ő emlékeik és az enyémek között.
Amikor ezeket a véleményeket olvasgattam, akkor elgondolkodtam néhány dolgon.Például azon, hogy vajon hányan leszünk, akik azt a kort, a 60-as, 70-es éveket megörökítik az utókornak? Hány novella, regény játszódik abban a korban? Miből fogják az unokáink megtudni, hogy hogyan is éltek a nagyszüleik?
Remélem, hogy sok ilyen írás született, és fog születni ezután is.
Emlékszem gyerekként engem nagyon érdekelt a szüleim gyerekkora, az hogy hogyan éltek a háború környéki nehéz időkben. Sokat meséltek róla akkor, de sajnos nem jegyeztük le a történeteket.A gyermekeim is érdeklődnek a szülők, nagyszülők életéről, és ezzel gondolom minden gyermek így van.
A gyerekeknek a szülők gyermekkoráról hallani olyan, mintha egy mesét olvasna, hiszen egész más világ, más körülmények voltak a szülei gyermekkorában, bármelyik korszakot vesszük is alapul. A XX. században pedig különösen sokat változott a világ egy emberöltő alatt.
És pont ezért, a világ gyors változása és a gyermeki kíváncsiság kielégítése miatt is fontos, hogy elmeséljük, leírjuk, megőrizzük az utókornak azokat az időket, amiket ők már csak az elbeszélésekből és a történelemkönyvekből ismerhetnek meg.
Mi, akik nap mint nap történetek kitalálásával, regény, novella írással foglalkozunk, sokat megmenthetünk a régi korok emlékeiből, és meg is kell, hogy tegyünk, hiszen valahol ennek kéne a mi feladatunknak lennie.
Egy romantikus történet, vagy egy fantasy is nagyon érdekes, izgalmas lehet, de ugyanolyan jó lehet egy könyv, amely a való világban játszódik, vagy néhány emberöltővel ezelőtti eseményeket mesél el.
Ez egy kordokumentum, valóságosabb, és hitelesebb, mint ami a történelemkönyvekben le van írva. Szemléletesebb, izgalmasabb, és végül de nem utolsó sorban, nincs elferdítve, megszépítve, elhallgatva az, amiről a jelen korban nem kívánatos beszélni.
Persze a dolognak van egy másik oldala is, ez pedig a piszkos anyagiak.
Mert amíg egy külföldi környezetben játszódó, szerelmes regényből vagy egy fantasy-ből eladnak 100 darabot, addig egy mai magyar környezetben írt regényből tízet. Talán.
Tehát aki a gyors meggazdagodás reményében ír, az teljesen biztos, hogy nem ezekhez a témákhoz fog nyúlni.Talán azért vagyunk, és leszünk is még páran, akik az írás öröméért, a múltunk megőrzése érdekében is mesélünk.