Maradj otthon!

Már teljesen világos volt, amikor Borika felébredt. Kinézett az ablakon, ahol már ragyogóan sütött a nap, és nem értette a dolgot.
– Máskor sokkal korábban kellett kelni, amikor suliba megyünk. Anya miért nem ébresztett fel, talán elaludt? – gondolta, és kimászott az ágyikóból. Felvette a papucsát, és kiment a szobából. Anya nem aludt, a konyhaasztal mellett ült és a laptopon olvasgatott.
– Anya ma nem kell menni suliba, vagy miért nem ébresztettél fel? – kérdezte álmosan Bori.
– Nem kell menni kislányom. Gyere bújj ide az ölembe – mondta Anya és magához ölelte a kislányt – Tegnap este, amikor már lefeküdtél, akkor mondták a tv-ben, hogy mától bezárnak az iskolák, mert járvány van, és nem kell menni a gyerekeknek iskolába.
– Járvány? Az olyan mint amikor bárányhimlős voltam, és elkapta a tesóm is? – kérdezte csodálkozva Borika.
– Igen kislányom, olyan. Csakhogy amíg a bárányhimlőbe a felnőttek ritkán betegszenek meg, a mostani fertőző betegséget sok felnőtt is elkaphatja. Úgyhogy ezért nem kell mától iskolába menni – magyarázta Anya a helyzetet.
– Jaj, de sajnálom, pedig olyan jó dolgokat tanított Vera néni. Már számolunk, és olvasunk, nagyon fog hiányozni a suli.
– Ne aggódj, Vera néni minden nap be fog jelentkezni itt a laptopon, és tudtok tanulni. Persze nem pont úgy mint a suliban, de ez is biztos izgalmas lesz –
­ – De jó, nagyon várom! És akkor itt  ülhetek melletted, és együtt tanulunk majd? Mert én nem tudom a laptopot kezelni–
– Igen, együtt fogunk tanulni akkor, amikor Vera néni kiadja a feladatokat–
– De jó lesz! Megyek is gyorsan felöltözöm, megreggelizek és készülök az órára! – lelkendezett Borika és már szaladt is vissza a szobájába.
Felöltözött, és előkészítette a könyveit a tanuláshoz. Közben kinézett az ablakon. Nagyon meglepődött. Ilyenkor mindig nagy forgalom szokott lenni, mindenki ment oviba, iskolába, dolgozni, most meg üres az utca. Autók sem nagyon járnak.
– Anya, milyen furcsa, olyan kevesen járnak az utcán – mondta, amikor újra kiment a konyhába.
– Igen kislányom, aki megteheti, ő otthon marad, oviba sem kell menni a gyerekeknek, és sokan otthonról dolgoznak ezután. – felelte neki anyukája.
– Milyen furcsa – csodálkozott Borika – ilyen még nem volt ugye, amióta én élek?
– Nem bizony, ez most egy nagyon furcsa helyzet – válaszolta az anyukája.
– Anya, de ugye tanulás után átmehetek a nagyiékhoz? – kérdezte Borika.
– Nem kislányom, nem mehetsz át.  Sajnos az idős bácsik és nénik nagyon könnyen elkaphatják ezt a vírust, ezért most nem találkozhatunk velük.
–Nem? – kérdezte szomorúan Borika – de majd holnap már igen, ugye? –
– Nem, holnap sem –
– Ó jaj, akkor mi lesz a nagyiékkal, biztosan nagyon szomorúak lesznek –
– Majd kitalálunk valamit. Én már tudom is, hogy mit – mondta titokzatos Anya – de figyelj csak Vera néni elküldte a matekfeladatokat, gyerünk, csináljuk meg, és küldjük vissza neki!
Elkezdtek tanulni, ami ugyan nagyon furcsa volt, de Borinak nagyon tetszett.  Pedig Anya szigorú volt, nem segített neki megoldani a feladatokat. A matektanulás után még megnéztek egy filmet is, ami a számokról, kivonásról, összeadásról szólt.
Tanulás után összepakoltak, és anya elkezdett bevásárló listát írni.
– Mivel tegnap még nem tudtuk, hogy mától milyen helyzet lesz, nem vásároltam be. Ezért most elmegyünk vásárolni. Megveszünk magunknak is, és nagyiéknak is mindent –
– Elmegyünk a cukrászdába is? – kérdezte reménykedve Borika.
– Nem. Csak egyetlen helyre megyünk, hogy minél előbb végezzünk – válaszolta Anya.
Bevásárlás után a kocsiban külön szatyorba pakolták, amit a nagyiéknak vettek.
– Anya, hogy fogjuk ezt odaadni nekik, ha nem mehetünk be hozzájuk? –
– Majd meglátod! Aki kíváncsi, hamar megöregszik – válaszolta Anya mosolyogva.
Beültek a kocsiba, és a nagyiék házához mentek. Anya ekkor felhívta a nagyit telefonon.
– Nagyi, meghoztuk a csomagot, gyertek le érte! – mondta , kiszállt az autóból és a kerítés mellé tette a csomagot. Bori felnézett a nagyiék ablakához és látta, hogy ott integetnek, és nevetnek! Gyorsan ő is integetni kezdett a nagyinak! Kicsit szomorú volt, hogy nem ölelgetheti meg, de eszébe jutott amit Anya mondott neki a járványról.
Amikor kipakolták a csomagokat, visszaültek az autóba, és vártak.  Nem kellett sokat várni, a nagypapa megjelent a kapuban, elcsodálkozott a sok csomagon, és elkezdte őket behordani az udvarra.  Közben minden alkalommal integetett és bohóckodott, amit Borika nagyokat kacagott. Nagymama pedig kinyitotta az ablakot, és onnan kiabált le a kisunokájának.
– Köszönjük szépen, hogy bevásároltatok! Majd ha már kimehetünk a házból, akkor elmegyünk egy jót fagyizni! – mondta nevetve.
Amikor Nagypapa az utolsó csomagot is bevitte a házba, Borika és Anya még egy utolsót integetett, majd hazaindultak. Otthon anya bekapcsolta a laptopot, hogy megnézzék, küldött-e új feladatot a tanító néni. Feladat nem jött, de egy üzenet igen. Anya barátnője küldött levelet. Bori látta, hogy anya nagyon komoly arccal olvassa a levelet .
– Mit írt Jutka néni? – kérdezte kíváncsian Bori.
– Tudod, Jutka néni Olaszországban volt egy turista csoporttal, és sajnos ott is van ilyen járvány. Ma hazajött, de karanténban kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem léphet ki az utcára, és nem mehet hozzá senki. Ezért arra kért, hogy vásároljak neki néhány dolgot.
– Karantén? Juj de csúnya szó . Nagyon rossz lesz Jutka néninek – gondolkodott el a kislány.
– Igen, rossz lesz, főleg azért, mert 14 napig ki kell bírnia – válaszolta Anya.
– Akkor ezek után nem csak a nagyiéknak, hanem Jutka néninek is viszünk csomagot? – kérdezte Borika.
– Igen kislányom, de csak én megyek egyedül, mert jobb lesz, ha te inkább itthon maradsz biztonságban.
– Rendben anya, nekem úgyis sok dolgom lesz, Vera néni sok feladatot fog küldeni és tanulnom kell– mondta Borika fontoskodva.
– Jól van kislányom, csak tanulj, én pedig most elmegyek újra vásárolni. Ne menj sehova, és ne engedj be senkit, rendben? –
– Rendben Anya, szófogadó leszek – mosolygott Bori, és becsukta Anya mögött az ajtót. Alig telt bele néhány perc, csengettek. Bori odament az ajtóhoz, és kikiabált:
– Ki az? –
– Szia Bori, Anna vagyok, bemehetek? – kérdezte a kis barátnője, az a szomszéd lakásban lakott.
– Nem jöhetsz be sajnos, mert járvány van, ezért mentünk suliba sem, és nem szabad szomszédolni, és utcán sétálgatni sem – hadarta el Borika amit az anyukájától hallott.
– Ó de sajnálom – válaszolta szomorúan Anna. – Anya nagyon korán elment, még aludtam,csak egy levelet hagyott ott, hogy nem kell ma menni suliba. Akkor már értem, hogy miért.  Jó, akkor hazamegyek, és majd ha szabad lesz újra együtt játszani, akkor jövök megint.
– Rendben, addig majd  skype-olunk anya laptopján – vigasztalta meg Borika a barátnőjét.
Amikor Anna elment, Borika bement a szobába és bekapcsolta a tévét. Éppen híreket mondtak.
– A járvány nagyon gyorsan terjed és bárki elkaphatja. Ezért kérjük, ha lehet mindenki maradjon otthon! Vigyázzunk magunkra és embertársainkra! Ha hazaérnek, szappannal  alaposan mossanak kezet, használjanak kézfertőtlenítőt, és cseréljék le a ruházatukat. Ha köhögnek vagy tüsszentenek, tegyenek zsebkendőt az arcuk elé! Ne hívjanak vendégeket, ne menjenek szórakozóhelyekre!
Csak akkor lépjenek ki a lakásból, ha feltétlenül szükséges! – sorolta a bemondó bácsi az intelmeket.
– Mi biztosan szót fogadunk – gondolta Borika – Anya most mindenkinek bevásárol, úgyhogy ki sem tesszük a lábunkat a lakásból egy darabig. Remélem, azért nem sok ember fog megbetegedni, és nem sokáig fog tartani ez a járvány. Viszont ha már itthon vagyunk, töltsük el hasznosan az időt! –
Azzal az íróasztalához ült, és rajzolni kezdett. A nagyiéknak rajzolt, amit majd lefotóznak, és elküldik e-mailen nekik, hogy ne szomorkodjanak a kisunokájuk nélkül.

Olvass bele a mesekönyveimbe:
Mesék:
A csodatermő fa -részletek a könyvből

Csibemese – részletek a könyvből

Első verseskönyvem – részletek a könyvből

A könyvek megrendelhetők: skolikagnes@gmail.com emailcímen.

Olvass meséket tőlem:

Skolik Ágnes : Tudok olvasni!

 

Itt a tavasz!

Youtube-csatornám, ahol én mesélek:
https://www.youtube.com/user/skolikagnes

Bemutatkozás

Vissza a főoldalra —>