Itt a tavasz!

Ezen az oldalon a tavaszi, húsvéti témájú meséimet, verseimet olvashatjátok 🙂

Az igazi meglepetés

Már magasan járt a nap, amikor Jánoska felébredt. Szombat volt, és nem kellett óvodába mennie. Amint kinyitotta a szemét, rögtön eszébe jutott, hogy holnap lesz Húsvét, és vajon mit fog hozni neki a nyuszi?

Gyorsan felöltözött, belebújt a papucsába és kiment a konyhába. A konyhában a nagymama szorgoskodott. Kalácsot dagasztott, sonkát főzött, tormát reszelt.

– Jó reggel nagyi- köszöntötte Jánoska.

– Jó reggelt kincsem-válaszolt a nagyi és megölelte a kisfiút – jaj, a kötényemtől csupa liszt lett az orrod – mondta nevetve, és egy konyharuhával letörölte Jánoska orra hegyét.

– Nagyi, ugye már csak egyet kell aludni, hogy jöjjön a nyuszi?

– Igen bogaram, holnap lesz Húsvét vasárnap! –

– De jó, én már nagyon izgulok – lelkendezett a kisfiú.

Reggeli után Jánoska első útja az udvarra vezetett. Köszönt a kutyusnak, megsimogatta a cicát, és benézett a tyúkudvarba is. A tyúkok és a libák békésen csipegettek, a gyöngytyúkok a fa tetején rikácsoltak, a színes tollú kakas pedig hetykén sétálgatott az udvaron.  Az udvar végéből, a fészerből a fúrógép hangja hallatszott.

– Megnézem, mit csinál a nagypapa –  gondolta a kisfiú és elindult a fészer felé.

– Jó reggelt nagypapa, mit csinálsz?

– Jó reggel fiacskám! Egy kis házikót csinálok.

– Ki fog a házikóban lakni?

– Hát tudod, arra gondoltam, hogy hátha fáradt lesz a nyuszi, amire ideér hozzánk, és ha szeretne megpihenni, akkor itt lesz neki ez a házikó.

– Jaj ez nagyon jó lesz! – lelkendezett a kisfiú – Majd hozok egy tálkában vizet a nyuszinak, hátha szomjas lesz  –  Még a végére sem ért a mondatnak, de már szaladt a pajtába, hogy itató edényt keressen a nyuszinak.

Amire beesteledett, elkészült a nyuszi házikó. Jánoska betette a vizet, egy másik tálkába friss füvet, a házikó egyik sarkába pedig szénaágyat készített a fáradt húsvéti nyuszinak.

Másnap reggel a kisfiú nagyon korán felébredt. Gyorsan felöltözött, és szalad ki az udvarra, megnézni a nyuszi házat. A házikó ajtaja zárva volt,  és odabentről két aranyos nyuszi tekingetett kifelé. Az egyik nagyobb volt és szürke, a másik hófehér.

Jánoska egy darabig gyönyörködött a nyuszikban majd beszaladt  házba.

–  Anya, apa, nagyi, beköltözött a nyuszi a házikóba! És nem is csak egy, hanem kettő! Gyertek, gyertek, nézzétek meg! – és  már szaladt is újra az udvarra a kisfiú.

A kisfiú szülei is odaértek a kis házikóhoz, és megcsodálták az aranyos nyuszikat. Jánoska egy papírlapot vett észre a drótháló közé dugva.

– Nézzétek egy levél!  Anyuci olvasd fel nekem –  nyújtotta át anyukájának a levelet a kisfiú.

Anyukája kisimította az összehajtott papírlapot és olvasni kezdte az írást:

“Kedves Jánoska, amire ideértünk, nagyon elfáradtunk és sajnos az ajándékok is elfogytak. Ha nem  bánnád, akkor szívesen itt maradnánk ebben a szép kis házikóban, nálatok. Lennél a mi kis gazdánk?”

– Igen, igen, nem bánom, hogy nincs ajándék, és örülnék ha itt maradnátok, kedves kis nyuszkók! – lelkendezett a kisfiú.

Jánoska ugrált, tapsolt örömében, a szüleik pedig boldogok voltak, hogy sikerült igazán nagy meglepetést okozni a kisfiúnak.

 

Húsvéti kiscsibék

A hosszú hideg tél után lassan kitavaszodott. Zöldellni kezdett a fű, színes virágok bújtak ki a földből, és szirmaikat kinyitva élvezték a napsütést.
A baromfiudvar sarkában, egy kis fából készült házikóban élt Nyuszi mama és hat kis nyuszi. Egy nap Nyuszi mama így szólt a kis nyuszikhoz:
– Maradjatok szépen a házban, a mamának most el kell mennie. Hamarosan itt a Húsvét, és ilyenkor a nyuszik dolga a tojásfestés, és az ajándékkészítés.
– Jól van mami, menj csak, jól fogunk viselkedni – válaszolták a kis nyuszik.
Nyuszi mama ekkor a karjára akasztotta a kis vesszőkosarát, és elindult tojást vásárolni. Sajnos elkésett és a boltban már egyetlen tojás sem volt, mindet elhordták a többi nyulak. Szomorúan bandukolt hazafelé, miközben azon morfondírozott, hogy most  mitévő legyen, honnan szerezzen tojást.
A baromfi udvarba érve látta ám, hogy a farakás mögül kisétál egy terebélyes tyúkocska. Nyuszi mama körüljárta a farakást, megtalálta a Tyúkanyó fészkét, és benne nyolc darab tojást.
Gyorsan hazaszaladt, felkapta a piros festékes vödröt és egy ecsetet, és rohant vissza a fészekhez. Amire a tyúkanyó visszatért, két tojást be is festett szép pirosra.
A Tyúkanyó nagyon meglepődött, nem tudta mi történhetett a tojásokkal, de nem gondolkodott rajta sokat, hanem visszaült a fészekbe. Másnap a Nyuszi mama már résen volt: megvárta amíg a Tyúkanyó kisétál az farakás mögül, aztán odaszalad gyorsan a fészekhez, és két tojást befestett zöldre. A Tyúkanyó megint nagyon csodálkozott,  de aztán visszaült a fészekre és melengette tovább a tojásokat.
Harmadnapon a Nyuszi mama a kék festékes vödörrel állt lesben a farakás mellett, a negyedik napon pedig a sárga festéket vitte magával. Amikor már az összes tojást befestette, elégedetten nézett végig rajtuk, majd elszaladt, hogy ajándékot vegyen a gazdaasszony két kisgyerekének. Ezen a napon mindent el kellett intéznie, mert másnap már Húsvét következett.
Húsvét vasárnapján gyönyörű napsütéses időre ébredtek a baromfi udvar lakói. Nyuszi mama úgy gondolta, hogy nem viszi ki a Tyúkanyó szép fészkéből a tojásokat, hanem inkább oda vezeti a gyerekeket. A színes festékes ecsetekkel apró festékpöttyöket csepegtetett a ház ajtajától a farakásig, és a fészek mellé tette a gyerekek ajándékait is. Amikor mindennel végzett, visszaszaladt a nyúlházhoz, és onnan figyelte az eseményeket.
Nem is kellett sokáig várni, mert hamarosan megjelent az udvaron  a két kisgyerek és  az anyukájuk. Észrevették a elcsöpögtetett festéket és követni kezdték a nyomokat.
A festéknyomok szépen elvezették őket  a farakás alatti fészekig. Nyuszi mama izgatottan várta, hogy mi fog történni, de ami történt, arra bizony egyáltalán nem számított.
– Kikeltek a hímes tojások! Hozott a nyuszi nekünk kiscsibét! – hallotta meg ahogy a gyerekek kiabálnak a farakás mögül.
– Kiscsibék??? Kikeltek a hímes tojások? – ismételte meg Nyuszi mama amit  gyerekektől hallott.
Nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, azért odalopózott a farakás mögé.
A Tyúkanyó fészkében ott volt a nyolc színes tojáshéj összetörve, a tyúkanyó pedig büszkén sétálgatott az udvaron a nyolc kicsi, pihés csibével. A gazdaasszony és a gyerekek nagyon örültek a kis jövevényeknek.
Amíg a gyerekek nézegették és simogatták a csibéket, édesanyjuk elment, hogy  apróra darált kukoricát és vizet vigyen nekik.
– Milyen jó, hogy a húsvéti nyuszi megtalálta a tyúkanyó fészkét, hiszen én nem is tudtam, hogy elült a kotlós, és lesznek kiscsibék! – mondta nevetve a gazdasszony.
Nyuszi mama picit szomorkodott, mert összetörtek a szépen festett tojások, de azért örült is, mert sikerült nem csak a gyerekeknek, hanem a gazdaasszonynak is húsvéti meglepetést szereznie.

Csibemese (részlet)

Születés

A fészekben lapuló tojások körül csend volt, félhomály és meleg. A kotlós mami nyugodtan ült a tojásokon és halk kotyogással biztatta csibéit:

– Gyerünk csibikék, gyerünk, keljetek ki! A mami már nagyon kíváncsi rátok! – Az egyik tojás az ismerős hang hallatán mocorogni kezdett. A kiscsibe egyre szűkebbnek és kényelmetlenebbnek érezte a helyet a zárt, sötét tojásban.

–Hát kelnék én, de azt hogyan kell? – morfondírozott magában. – Itt nincs levegő, és a hely is kicsi. Talán, ha ezt a vékony kis falat átszakítanám, akkor jobb lenne? Apró kopogó mozdulatokkal verni kezdte a hártyát, ami a légkamrát elválasztotta tőle. Végül sikerült egy kis rést nyitnia rajta, és máris jobban érezte magát. Szippantott a levegőből, ami a légkamrában volt, és csipogni kezdett. Ettől persze megrémült kicsit, hiszen még sosem hallotta a saját hangját. A vékonyka, bátortalan csipogást a mami is meghallotta, és biztatni kezdte a csibét:

– Jól van csibe, ügyes vagy, csak így tovább!

– Hát, én is szeretnék már kibújni innen, remélem sikerülni is fog hamarosan! – válaszolta a csibe, persze inkább csak magának, hiszen még a tojáshéj foglya volt.

Ahogy a kis fejét bedugta a légkamrába, sikerült elérnie a tojás héját! Egy-két kopogtatással rést ütött rajta, és érezte a friss levegőt és a mami illatát! Most már nem volt megállás. Apró csőrével kopogtatva a héjat, rést vágott rajta, körbe-körbe, ami egyre nagyobb és tágasabb lett!

– És akkor most elrugaszkodom és kint is vagyok! – gondolta magában, és kicsi lábacskáival nagyot rúgott a tojáshéjon, ami ettől elrepedt, és kiscsibénk kikelt belőle végre!

– Juj, de furcsa itt minden! Meleg van és friss levegő, és persze itt van a mami, aki betakar a pihe-puha tollaival. Fáradt vagyok, álmos, és vizes, de leginkább fáradt. Pihennem kell kicsit. A kotlósmama észrevette, hogy fiókája elindult kifelé a tojásból, és izgatottan várta, milyen ügyes, derék és szép csibéje születik hamarosan. És természetesen a kiscsibe gyönyörű volt! Pihegett a fáradtságtól, nedves volt a tolla, de egészséges volt és életrevaló.A kotlós mami tollával betakargatta a csibét és közben figyelte a többi tojásból hallatszó kopogtatást, csipogást, és halk kotyogással szólongatta a többi kikelni készülő csibét.

A kiscsibék is készültek nagyon a tágas, szép világba a mami és a csibetestvérük közé. Kis idő múlva kipattant egy újabb tojás, és nemsokára kikelt egy újabb kiscsibe, akit aztán még egy, és még egy követett.

Tetszik a mese? A folytatását elolvashatod a CSIBEMESE című könyvben!  A könyvből további részleteket találsz ezen az oldalon: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csibemese-cimu-konyvedbe/

Megvásárolhatod a skolikagnes@gmail.com címen

Itt a tavasz

Ide száll, oda száll,
katicabogár,
szerényen megbújik
ibolyavirág.

Kitekint, kitekint,
félénk kis csiga,
elrejti, bújtatja
zöldellő moha.

Faágon kismadár,
színes tollruha,
fa mellett rejtőzik
félénk kis gida.

Süt a nap, sugara
nevetve ragyog,
örülnek, táncolnak
mind az állatok.

Tavasz van végre már,
minden újra él,
süt a nap, s a fák közt
Szél Úrfi zenél.

A vers a Csibemese című könyvben jelent meg.

A könyvből további részleteket találsz ezen az oldalon: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csibemese-cimu-konyvedbe/

Megvásárolhatod a skolikagnes@gmail.com címen

Ki a legértékesebb? (részlet)

A retekmagok fázósan kuporogtak a hideg és nedves földben.

– Gyere közelebb, melegíts meg! – mondta az egyik magocska a másiknak.

– Sajnos nem tudok – felelte a másik. A retekmagokat  ritkára vetik, hogy szép nagy kerek retek fejlődhessen belőle.

A másik sorban szorosan összebújva hallgatták a beszélgetést a sárgarépa magjai. Őket sűrűn vetették, mert nekik nem kell olyan széles hely a föld alatt növekvő terméseknek.

Odébb kis zöld levelű saláták igazgatták leveleiket a hűvös tavaszi reggelen. Ők az egész telet a szabadban töltötték, és nem zavarta őket a hideg. A borsó hatalmas magjai sem fáztak. Már javában készültek arra, hogy az apró csíra kibújjon a héj alól és utat törjön magának a szabadba. Egy másik parcellában apró kis hagymákat duggattak, mellettük fehér szoknyás fokhagymagerezdek kandikáltak ki a föld alól.

A völgyben már elolvadt a hó, csak néhány piszkos hókupac emlékezett a csupa fehér, csillogó, jeges téli világra. Ahogy teltek a napok, egyre melegebb lett és felébredt a természet a hosszú téli álomból.

A márciusi nap még erőtlenül, bátortalanul sütött és nem tudta felmelegíteni a veteményes porhanyós földjét, ahol  a kis magvak már nagyon várták a meleget. Napról napra több vizet szívtak magukba, megduzzadtak és a magok belsejében növesztették az apró csírákat.

Így készült az új életre a retek, sárgarépa, a petrezselyem és a borsó.

 

Tetszik a mese? A folytatást elolvashatod A csodatermő fa című könyvben. A könyvből további részleteket találsz itt: http://www.skolikagnes.hu/reszletek-csodatermo/

Érdeklődés, vásárlás céljából itt veheted fel velem a kapcsolatot: skolikagnes@gmail.com

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .