Időutazás három tételben

 

A napokban jelent meg Velencei Rita harmadik könyve, a Gwendolyn. Ennek kapcsán kérdeztem a már megjelent könyveiről, és a jövőbeni terveiről is.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a második könyvedet, a Levendulamézet itt tudhatom a könyvespolcomon. Persze nem csak polcdísz, el is olvastam a könyvet, és azt is tudom, hogy a három eddig megjelent könyved mind más és más. Mesélj róluk kicsit!

– Az első könyvem 2015-ben jelent meg Kávé és krémes címmel. Ez egy nőknek szóló szórakoztató regény, ami a társkeresés örök témájával foglalkozik, hiszen nem feltétlenül könnyű megtalálnunk a hozzánk leginkább illő társat. Életünk során mindannyian kerülünk ezzel kapcsolatos döntéshelyzetekbe: mit tegyünk, ha választottunk mást szeret vagy ha nekünk nem tetszik az, akinek felkeltettük az érdeklődését. Szeretem, ha egy könyv meg tud nevettetni, ezért én is sok humoros helyzetet csempésztem a történetbe.

A Levendulaméz egy novellafüzér, hangulatok és rövid történetek gyűjteménye: romantikusak vagy elgondolkodtatóak, tanulságosak vagy érzelmesek, és persze ebből a könyvből sem hiányozhatott egy csipetnyi humor…

A Gwendolynt az angol regényírónők ihlették. Egy fiatal lányról szól, akinek nem csupán életkörülményei megváltozásához kell alkalmazkodnia, hanem a családját érintő rejtélyes eseményekre is magyarázatot keres. Ez egy szép és őszinte érzelmekkel megírt történet, ami a felnőtté válás mellett arról is szól, hogy honnan ismerhető fel az igaz szerelem.

Tudom rólad, hogy Olaszország a szíved egyik csücske, hogy jött akkor mégis az ötlet egy Angliában játszódó regényhez?

– Olaszország valamely rejtelmes okból régóta nagyon közel áll hozzám (nemrég megtudtam, hogy a családomnak talán itáliai felmenői is vannak, így ez akár a génekkel is magyarázható 😀 ). Ugyanakkor nagyon szeretem a lélekkel és az emberi kapcsolatokkal foglalkozó, azok finom árnyalatait feldolgozó írásokat, és a legizgalmasabbakat a 19. századi angol nőirodalomban találtam meg (Austen, Eliot, Bronte-nővérek, Gaskell…). Ezért amikor felmerült bennem a Gwendolyn-sztori ötlete, természetes volt, hogy a “ködös Albion” lesz hozzá a megfelelő helyszín, egy napfényes mediterrán vidékre ugyanis ilyen eseményeket el sem tudtam képzelni.

Írtál olasz témájú novellákat, angol regényt, miközben franciatanár vagy. Lesz majd egyszer egy Franciaországban játszódó könyved is?

– Egyetemi tanulmányaim alatt sokat foglalkoztam a francia történelemmel és irodalommal, így ennek az országnak a kultúrája is közel áll hozzám, és életem legelső irománya is egy Stendhal-utánzatnak indult, aztán, magam sem értem, hogyan, elkanyarodtam másfelé…

Egyébként van most egy-két regényötletem, ami Dél-Franciaországban játszódna, de még nem tudom, mikor lesz időm megírni őket.

A novelláidat olvasva úgy tapasztaltam, hogy nagyon profin, alaposan írod le azt, amit láttatni szeretnél, és itt-ott egy kis humor is befigyel. Mikor kezdtél írni, és kinek, minek a hatására?

– Tizenhét éves voltam, amikor hirtelen, minden előzmény nélkül eldöntöttem, hogy írok egy regényt a francia romantika stílusában, de ez a próbálkozás kellő gyakorlat és írói ismeretek híján félbemaradt. Néhány év múltán úgy alakult, hogy vigaszért fordultam az íráshoz. Vannak, akik függőségekbe menekülnek kínzó érzelmeik elől, én ugyanilyen okokból fordultam az íráshoz mint terápiához. Amikor aztán egy kiadói pályázatra beküldtem néhány novellát, meglepődtem a kedvező visszajelzésen (két antológiába is beválogatták az írásaimat), így ezek után még lelkesebben írogattam.

Olvasgattam a könyveid értékelését a molyon. Mennyire veszed ezeket komolyan, hogyan éled meg azt,  hogy szerzőtársak vagy vadidegenek mondják el a véleményüket a könyveidről?

– Abszolút komolyan veszem – hiszen mi másért ír egy író könyveket, ha nem azért, hogy elolvassák őket és ő ezáltal élményhez juttassa az olvasóit. Minden visszajelzés egy-egy darabka a mozaikban, és fontos is figyelembe venni őket, mert általuk lehet a következő könyv jobb, mint az előző volt.

A három könyved három különböző műfaj. Ezek után felmerül a kérdés, hogy te, mint olvasó milyen könyveket szeretsz, melyik korból, melyik nyelvterületről olvasol legszívesebben?

– Most még a Gwendolyn a legfrissebb élmény, és valamiért le is ragadtam Angliánál, így elkezdtem sorban végigolvasni Jane Austen regényeit, pompásan szórakozom 🙂 Élvezem, ahogyan a jellemeket ábrázolja és amilyen finom vonásokkal vezeti a történetet a végkifejlet felé, azt, hogy tele van érzelmekkel, miközben cseppet sem szirupos.

A másik kedvenc stílusom a humoros műfaj: Wodehouse-tól, Gerald Durrelltől sokat olvasok. Hoppá, most látom, hogy  véletlenül ők is angolok… 😀 Egy időben nagy kedvencem volt Eco és Tracy Chevalier is, a hazai szerzők közül pedig szeretném megemlíteni Nádasi Kriszt, akinek a stílusa nagyon közel áll az enyémhez (ő szerkesztette az utóbbi könyvemet is), Az én Diótörőm című kisregénye akkora hatással volt rám, hogy egymás után kétszer elolvastam, és legott  bele is fogtam egy hasonló írásába (remélem, hamarosan elkészülök vele).

Krimi, horror nem a műfajom, és például Frei Tamás könyveit sem lennék képes elolvasni, ehhez az én lelkem túl habos-babos. 🙂

Azt vallom, hogy az irodalomnak akkor van igazi értéke, ha az olvasót nem csupán szórakoztatja, hanem valamilyen hasznot is hajt számára: elgondolkodtatja az életével kapcsolatban, felismerésekre ébreszti rá, fejleszti a jellemét, a szókincsét, új és új nézőpontokat világít meg számára, hogy a saját életére vonatkozóan következtetéseket vonhasson le.

Mi lesz a következő? Milyen terveid vannak, min dolgozol éppen?

– Elkezdtem írni a Kávé és krémes folytatását Tiramisu címen, s ebben azt próbálom bemutatni, hogy egy tökéletesnek tűnő szerelemben is vannak buktatók, hiszen tökéletes ember nem létezik, de éppen ezáltal tehetünk néhány nagy lépést a reális önismeret felé is. Közben az is eszembe jutott, hogy szívesen megírnám a Gwendolyn történetét egy másik szereplő szemszögéből is, így most ez a két ötlet verseng egymással a kevéske szabadidőmért. 🙂

Vannak terveim egy sorsfordító olaszországi utazásba ágyazott románchoz és még egy-két másfajta történethez is, de ez egyelőre még a jövő zenéje…

www.velenceirita.hu

https://www.facebook.com/VelenceiRita/

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.