Egy kiskutya naplója

Márc. 11.

Ma nagyon zűrös napom volt. A mama egész éjjel járkált, már teljesen megszédültem. A többiek sem érezték jól magukat, alig vártunk, hogy vége legyen.
Aztán reggel felé valami különös dolog történt: úgy éreztem, követnem kell a két testvéremet.
Valami szűk alagútba bújtak, én utánuk,és a mama jó meleg pocija után egy hideg, ismeretlen világba csöppentem. Ismeretlen állatok vettek körül bennünket, és izgatott hangon beszélgettek.
– Eddig simán megy, remélem semmi gond nem lesz! Még biztosan sokan vannak benn.
Amikor kicsusszantam erre az új világra, a mamám az orrával gyengéden odatolt a tesók mellé, és én mély álomba merültem.

Márc. 12.

Ma már jobb napom volt! Szerencsésen megszülettünk mind a kilencen, egészségesek vagyunk, és a mamánk is jól van. Reggel amikor felébredtünk, megmosdatott minket és mutatott egy klassz helyet: a hasán van sok pici cumi, és ha valaki ügyes, akkor finom meleg tejecskét tud kicsalogatni belőlük!
Hm, nagyon jól éreztem magam, amikor nekem is sikerült! Ebbe a nagy munkába aztán úgy kimerültem, hogy újra elaludtam.

Márc. 13.

Kicsit sokan vagyunk, alig férünk el a mama mellett, de azért jó idekint. Bent a mama hasában még kisebb volt a hely, de ott mindig jó meleg volt. Igaz, hogy ott meg nem volt tejecske.
Most van amikor fázom, de akkor összebújunk a testvéreimmel, vagy kapunk a mamától tejet, és máris jobban érezzük magunkat.