Cirmi és az eső

Cirmi és testvére az udvaron játszottak. Egy tobozt találtak a fenyőfa alatt, és azt kergették, dobálták, kóstolgatták, lökdösték hosszú percek óta.

A mamájuk a fenyőfa alatt feküdt és nézte, hogyan játszanak a kölykei.

Hirtelen besötétedett. A ragyogó napsütést eltakarták a komor sötét felhők, és a szél is fújni kezdett.

– Kicsikéim, gyertek, szaladjunk be a fészerbe, mert hamarosan esni fog! – kérte Cica mami a gyermekeit. A kiscicák futottak is az anyukájuk után. Cirmi annyira  belefeledkezett a játékba, hogy nem hallotta meg a mamája nyávogását. Kergette, dobálta tovább a fenyőtobozt a fa alatt.

Egyszer csak azt vette észre, hogy valami hullik az égből. Először csak csodálkozott, nézte az esőcseppeket, de amikor dörögni kezdett és valami fényesség jelent meg az égen, akkor már megijedt a kiscica. Bebújt a bokor alá, és onnan figyelte a zuhogó esőt és a villámokat.

– Jaj..de jó lenne, ha itt lenne a Mami – gondolta reszketve a kiscica – Nem tudom, mikor találkozhatom vele újra? – kérdezte csak úgy magától, és nagyon elszomorodott.

Kis idő múlva alábbhagyott az eső, tova tűntek a sötét felhők, és a nap is kisütött.

Cica mama kisétált a fészerből, és keresni kezdte Cirmit. A kiscica észrevette, és odaszaladt hozzá.

– Mami, mami képzeld, valami nagy durrogás és fényesség volt, és valaki öntözött. Juj, nagyon félelmetes volt! – bújt a mamájához Cirmi.

– Az nem öntözés volt kiscicám, hanem eső. A durrogást dörgésnek hívjuk, a fényességet villámnak. Az eső nagyon hasznos, mert nélküle nem élnének a fák, a virágok, és a mező növényei sem. És sok-sok vadon élő állat is örül az esőnek.

– Akkor az eső egy jó dolog, ugye Mami?– kérdezte Cirmi.

– Igen kicsim, az – felelte a Cicamama és nyalogatni kezdte elázott kiscicáját. Cirmi nagyon örült, hogy vége lett az esőnek, és újra az anyukája mellett lehet. Nagyon elálmosodott…

mielőtt elaludt, arra gondolt, hogy majd később elmeséli a testvéreinek, amit a mamitól megtanult az esőről, dörgésről, villámlásról.