Az én nagypapám

Skolik Ágnes: Az én nagypapám

( Peti az 5 éves óvodás kisfiú mesél. Peti egy kitalált kisfiú)

 

A nagypapák olyanok, mint a fiúk és az apák, csak ráncosabb az arcuk és fehér a hajuk.

Az én nagypapám, amikor először eljött hozzánk, nem is akart az ölébe venni, mert attól félt, hogy összeroppant a nagy, erős kezével. Aztán mégis felemelt az ágyikómból, és gyengéden magához ölelt, és akkor a szeme kicsit könnyes lett. Nem tudom miért, hiszen nem volt szomorú, mert mosolygott.

Ahogy növekedtem, már bátrabban vett a karjaiba, de azért még akkor is könnyes lett a szeme. Később már felemelt a feje fölé és pörgött-forgott velem, a nagymama meg rászólt, hogy vigyázz arra a gyerekre, nehogy baja legyen! Persze nem lett, mert a papi nagyon vigyázott rám.

Ha náluk ebédelek, akkor mindig mondja a maminak, hogy jól süsd meg a rántott húst, mert Peti úgy szereti! Aztán megfújja a levesemet, kiszálkázza a halat nekem, megmutatja, hogyan kell a csirke dobverőjéről leszopogatni a husit. A papának bicskája is van. Csodaszép darab, amihez nem nyúlhat senki, csak ő használhatja, és mindig magánál hordja. Azt mondta, ha neki már nem kell, akkor majd az enyém lehet, de az még biztosan sokára lesz, mert még kicsi vagyok, és nem tudok vele bánni.

Ebéd után pihenni szoktunk, beszélgetni vagy tévézni.  A papa nagyon nyugodt ember, de  a tévében focimeccsen szokott mérgeskedni, és kiabálni a focistákkal. Mással nem szokott, csak a focistákkal. Pedig biztosan nem hallatszik bele a tévébe.

Társasjátékban  mindig én nyerek. Nem értem miért, hiszen a papa olyan ügyesen játszik, de a végére mindig elrontja és akkor úgy csinál mintha bosszankodna. Én meg úgy gondolom, hogy szándékosan rontja el, hogy én győzzek. Nem tudom, majd ha nagyobb leszek, megkérdezem tőle.

Amikor sétálni megyünk, akkor a papa mindenről mesél, a fákról, az állatokról, a gombákról, a csillagokról.

A papa mindenhez ért és mindent meg tud szerelni. A mosógépet, az órát, a traktort, madáretetőt készít, fákat metsz. Mindent, mindent. Ezért is akarok én is egyszer nagypapa lenni.

Egyszer a papa beteg volt, akkor én gyógyítottam  meg. Elmentem meglátogatni, és szegény papi az ágyban feküdt. Leültem a szőnyegre és játszani kezdtem, de nem tudtam összerakni a játékomat, és kértem hogy segítsen. Felkelt az ágyból, és nagy nehezen leült a földre mellém. Aztán játszottunk, beszélgettünk, és még mindig játszottuk, és azt vettem észre, hogy a papa már nem is beteg, mert sokkal jobban tudott mozogni, és jobb kedve is van. Ezután ha a papa beteg lesz, mindig elmegyek játszani hozzá.

A nagypapa azt ígérte, hogy ha nagyobb leszek, megtanít engem is mindenre, amit ő tud, és akkor mehetünk együtt traktort szerelni, vagy kertet ásni. És segítek neki a nagy bográcsban főzni, lefesteni a kerítést, szőlőt szüretelni.

Jó ha a gyerekeknek van nagypapájuk, mert ő mindig ráér játszani, nagyon ügyes és okos, és mindenre megtanítja az unokáját.

Remélem, ha öreg leszek, én is nagypapa leszek, és lesz egy unokám, akit megtaníthatok mindenre, amit a papától tanultam, és nekiadhatom a nagypapa bicskáját.

 

 

Még több novella:

Olasz vacsora – részletek a könyvből

Mesék:

A csodatermő fa -részletek a könyvből

Csibemese – részletek a könyvből

Első verseskönyvem – részletek a könyvből

A könyvek megrendelhetők: skolikagnes@gmail.com emailcímen.

Vissza a főoldalra —>