Tinka éppen a baba haját fésülgette, amikor odaért a tisztásra Róka Bandi. Nagyon sietett, mert lógott a nyelve, és alig tudott megállni a manóház előtt.
– Tinka, apukád itthon van? Gyors segítség kéne! Őz Tünde belesett egy verembe és nem tud kimászni belőle! – hadarta egy szuszra a róka.
– Itthon van, igen, rögtön szólok neki – válaszolta a manólány és elment megkeresni Manóaput.
– Manóapu, gyere, Őz Tünde bajba került, ki kellene húzni egy veremből! – kiabált neki, amikor meglátta a vadkörtefa ágai között.
– Rögtön lemászok – válaszolta Manóapu. Amikor leért a földre, szaladtak gyorsan a rókához, aki elvezette őket Őz Tündéhez.
Szegény őzike egy mély, sötét verembe esett, amit a gonosz emberek készítettek, hogy elfogják a bele eső állatokat.
Manóapu először nem tudja mitévő legyen, gondolkodott egy darabig, majd kiadta a parancsot:
– Hívjatok ide az erdőből minden erős állatot: vaddisznót, szarvast, farkast, én addig hozok köteleket – azzal el is indult hazafelé.
Róka Bandi, Szarka Tóni, Nyuszi Rita pedig elszaladt, hogy a megkeresse az erős állatokat.
Meg is érkeztek hamarosan, pont akkor, amikor Manóapu is visszaért a kötelekkel.
– Én most lemegyek Őz Tündéhez, és segítek neki, ti pedig álljatok készenlétben a verem szélén – mondta és már le is ugrott a mély sötét verembe. A kötelek egyik végét egy fához közötte, a másikat magával vitte a verembe. Kettőt az őzike mellső lábaira között, aztán kérte az őzikét, hogy amennyire csak tud, kapaszkodjon a harmadik kötélbe. Majd kikiabált a veremből:
– Most oldjátok ki a köteleket, és húzzátok, ahogy csak bírjátok! – Az állatok eloldozták a köteleket és húzni kezdték felfelé az őzikét. Húzták, húzták de sajnos nehéz volt és nem bírtak vele.
– El kell menni segítségért ! – Kiáltotta a szarka és már el is repült az erdő sűrűjébe. Hamarosan még két szarvas érkezett a verem szélére . Ők is megragadták a köteleket, majd húzni kezdték felfelé az őzikét.
– Húzzuk, húzzuk – vezényeltek a szarvasok.
– Húzzuk, erősen! ¬ – kiabálta a róka.
– Húzzátok, húzzátok! – szurkolt Szarka Tóni a tölgyfa ágáról. És a másik pillanatban az őzike már a verem szélében kapaszkodott, az egyik szarvas odament hozzá és kisegítette a gödörből.
– Köszönöm szépen, hogy segítettetek rajtam – hálálkodott Őz Tünde.
– Szívesen segítettünk – válaszolták az állatok.
– Most pedig be kellene temetni valahogy ezt a vermet – gondolkodott Manóapu – nem lenne jó, ha megint belepottyanna valaki.
– Segítünk ebben is Manóapu – mondták az állatok, és neki is álltak, hogy gallyakkal, levelekkel, földdel feltöltsék a vermet, ami csapdába ejtette az őzikét.