8. Tinka a kis kukta

8. Tinka a kis kukta

A dobozt amiben a könyvek és főzetek voltak, nem sikerült még kiüríteni. Nem tudták, hova tegyék a könyveket, mert a manólakban nem volt hely nekik. Tinka a doboz mellett ült és nézegette a könyveket.
– Manóanyu nézd, itt még szakácskönyv is van! Ebben biztosan lesznek olyan ételek, amikhez kaptunk alapanyagot a városi emberektől! – mondta lelkesen.
– Az jó lesz, mert fogalmam sincs mit főzzek belőlük – mosolygott Manóanyu.
– Ez például nekem tetszik – mutatta Tinka az egyik receptet.
– Sárgarépa torta – olvasta Manóanyu – Hát ezt el is tudjuk készíteni, ha akarjuk.
– Akkor csináljuk meg! – lelkesedett Tinka – hozom is a hozzávalókat. Térült-fordult és már az asztalon volt a finom sütemény minden hozzávalója. Manóanyu, látva a nagy készülődést, így szólt:
– Tinka én most nem érek rá süteményt sütni, el kell pakolnom az ajándékokat –
– Szerintem én egyedül is meg tudnám csinálni? – csillant fel Tinka szeme. Már régóta szeretett volna egyedül dolgozni a konyhában, de eddig nem volt alkalom.
– Igen, szerintem meg tudod csinálni. Majd segítek, ha elakadnál – mosolygott Manóanyu.
Tinka ekkor nekiállt a sütemény készítésének. Kiméregette a hozzávalókat, kevert, kavart, ízesített, formába öntött, sütőbe rakott.
– Hogy állsz, jövök segíteni – jelent meg ekkor a konyhában Manóanyu.
– Már a sütőben van a sütemény – mosolygott Tinka.
– Mindent meg tudtál csinálni egyedül? –
– Hát igen. Vagyis remélem. Majd kiderül –
– Hát akkor figyeld a süteményt, nehogy leégjen a sütőben! – mondta Manóanyu és titkon nagyon büszke volt az ő ügyes manó kislányára.
Tinka figyelte is nagyon a sütőt! És izgult is nagyon, hiszen ez lesz élete első süteménye, ha nem rontja el.
Telt-múlt az idő, szépen pirult a süti teteje a sütőben. Amikor lejárt az idő, Tinka megkérde az anyukáját, hogy vegye ki a forró tepsit a sütőből.
– Hm…ez nagyon jól nézni ki, és finom illata van! – lelkendezett Manóanyu – várjuk meg amig meghűl, akkor könnyebb lesz szeletelni.
– Jaj, de hát én nem tudok várni – szomorodott el Tinka.
– De, de! A süteménysütéshez türelem is kell – simogatta meg manólánya fejecskéjét Manóanyu.

Hamarosan kihűlt a sütemény, és Tinka végre megkóstolhatta.
– Szerintem egész jól sikerült – mondta, miközben majszolta a répás sütit.
– Igen, tényleg finom lett – mosolygott Manóanyu – van még sárgarépa, ha szeretnél még sütni, akkor abból is készíthetsz tortát.
– Rendben, sütök majd még, de ebből most megkínálom az állatokat – Azzal telerakott egy tálcát sütivel, és kivitte az odú elé a tisztásra.
– Süni, mókus, őzike, gyertek sütit enni! – kiáltotta el magát. A kiabálást a madarak is hallották, és ők is odareppentek a tisztás körüli fákra.
– Gyertek, gyertek, mindenkinek jut! – kínálta meg a barátait Tinka.
– Hű, ez nagyon finom sütemény! – lelkendezett a süni.
– Nekem is nagyon ízlik, mondta az őzike.
– Csíphetek belőle? – kérdezte a szarka.
– Vihetek egyet az odúmba? – bújt oda a mókus is.
– Persze egyetek, ha elfogy, készítek még egy adagot – mosolygott Tinka. A süti gyorsan el is fogyott, még szerencse, hogy hagyott az odúban is belőle, hogy Manóapu is meg tudta kóstolni, ha hazaér.
Miután Tinka elpakolt a sütemény készítés után, leült az odú előtti padra és nézegetni kezdte a szakácskönyvet. Szép, színes könyv volt, sok-sok recepttel és a manólány legszívesebben az összeset elkészítette volna. Sajnos ez lehetetlen volt, mert sok olyan alapanyag volt a receptekben, amiről a manólány még nem is hallott.
– Milyen kár, hogy mi nem a városban lakunk, ott biztosan mindent be lehetne szerezni a sütikhez – sóhajtotta.
– Ez sajnos lehetetlen, de tudod mit, készítsünk mi egy receptet abból, amihez az erdei manók boltjában tudunk hozzávalókat venni.
– Ez nagyon jó ötlet! – lelkesedett Tinka, és rögtön el is kezdett gondolkodni, hogy milyen süteményt tudna készíteni, az erdőben fellelhető hozzávalókból. Eszébe jutott a csipkebogyó, amit Manóapuval gyűjtöttek a múltkor.
– Manóanyu, süthetek süteményt csipkebogyólekvárral? – kérdezte és már olvasta is a süti további hozzávalóit.
– Igen, próbáljuk ki, milyen lesz – válaszolta Manóanyu. – Nézzük csak, mi kell ehhez a sütihez?
– Liszt, cukor, olaj, mák. Mák nincs itthon. Sütőpor. Az sincs otthon – sorolta a muffin hozzávalóit Tinka. – És ilyen érdekes sütőformánk nincs.
– Sebaj, összeírjuk hogy mit kell venni, és holnap elmegyünk bevásárolni, rendben?–
– Rendben Manóanyu, akkor holnap lesz csipkebogyós süti – nyugodott bele Tinka, és elrakta a szakácskönyvet.
Ebben a pillanatban ért haza Manóapu.
– Manóapu képzeld, ma süteményt sütöttem, sárgarépából, amit a városi gyerekektől kaptunk, nagyon finom lett, már el is fogyott, megettük Manóanyuval és az állatokkal, de neked tettem félre belőle – hadarta egy szuszra Tinka.
– Lássuk csak az a finom süteményt, nagyon éhes vagyok – felelte mosolyogva Manóapu.
Tinka elővette a szekrényből a tányérat, amin a két süti volt, és büszkén kínálta meg vele az édesapját.

– Hm, ez a süti nagyon finom! – mosolygott Manóapu – Remélem máskor is készítesz majd.
– Igen, csak sajnos a sárgarépa már csak egy adagra lesz elég, de megbeszéltük Manóanyuval, hogy keresünk olyan receptet, amihez be tudunk vásárolni az erdei manók boltjában – válaszolta Tinka.
Közben besötétedett, és Tinka elköszönt a szüleitől, és bebújt az avartakarója alá. Egy ideig még olvasgatott a mesekönyvéből, és nyugovóra tért.
Reggel az első dolga volt, hogy felírja a bevásárlólistára, hogy miket kell venni a süteményhez.
Reggeli után elindultak Manóanyuval a manók boltjába. Megvettek mindent, ami az ebédhez, és a süteményhez kellett és siettek haza főzni, és süteményt sütni. Otthon Tinka előkereste a receptet, és kimérte a hozzávalókat.
– Lássunk csak, mi kell ehhez a sütihez? – és elkezdte sorolni a hozzávalókat:

25 dkg búzaliszt
1 evőkanál rizsliszt
fél csomag sütőpor
5 evőkanál egész mák,
2 evőkanál őrölt lenmag
Ezeket össze kell keverni, és hozzáadni
1 dl csipkebogyó lekvárt,
1 dl étolajat,
kb. 2 dl vizet.
Megint alaposan összekeverni és muffinformába kanalazni. 180 fokon, 30 percig kell sütni.
– Hát ezt egyszerű lesz megcsinálni, be is gyújtom a sütőt, hogy bemelegedjen, amire elkészült a kevergetéssel – mondta Manóanyu.
Tinka pedig nekiállt összeállítani a tésztát, majd a muffinformába kanalazta a masszát. Manóanyu betette a formát a sütőbe, és folytatta tovább az ebéd készítését.
– Manóanyu, megtanítasz majd főzni is? – kérdezte Tinka.
– Persze hogy megtanítalak. Nemsokára jön a tél, sokat leszünk az odúban, akkor majd lesz időnk főzőcskézni – simogatta meg Manóanyu Tinka arcát. Nagyon büszke volt a kismanójára, hogy meg szeretne tanulni sütni-főzni, úgy mint a felnőtt manónénik.
Ahogy beszélgettek a sütőben megsült a sütemény és az ebéd is majdnem készen lett.
Manóanyu kivette a sütőből a muffinformát, de még nem szedték ki belőle a muffinokat, meg kellett várni, amig meghűlnek kicsit.
Közben Manóapu is hazaért, megebédeltek, és megkóstolták a süteményt is.
– Hát azt hiszem, kevés lesz ez a 12 darab muffin. Olyan finom, hogy egy ültő helyemben meg tudnám enni – és azzal Manóapu még egyet kivett a süteményből.
– Nem baj Manóapu, majd sütök még – nevetett Tinka – de holnap lehet, hogy az ebédfőzésben segítek inkább.
Miután megebédeltek, Tinka kiment a tisztásra, és játszani kezdett a gyerekektől kapott hajasbabával.