Miért?

Posted by

Sokan kérdezték privát üzenetben:
miért hagyom el a legnagyobb közösségi oldal népes táborát?
Nehéz erre úgy válaszolni, hogy senkit ne sértsek meg, de érthető legyen a lényeg.
Kezdjük az elejétől. Több mint 10 éve voltam a facebook tagja. Ez alatt az idő alatt nagyon sokat változott ott minden. Az oldal kinézete is, a témák is, és persze a felhasználók is cserélődtek. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idő múlásával egyenes arányban csökkent a színvonal.
Mára sajnos totál negatív irányba mozdult el a dolog, legalábbis az a szelete, amit én látok. Viszont mivel több ismerősöm is pont erről számolt be, úgy gondolom nem vagyok egyedül a véleményemmel.
Az utóbbi időben olyan szinten terjedt el a negatív vélemények közlése, ami nekem már sok. Az irigy, uszító, okoskodó, gyűlöletkeltő, összeesküvés elméleteket gyártó, mindent, és mindenkit kritizáló tömeg úgy érzem, nem az én baráti köröm.
Mi egy nyugodt kis falucskában lakunk, a házunkba csak azt engedünk be, akik akarunk.
Az irigy, feljelentgető, okoskodó, pletykás embert nem. Tehát mi magunk határozzuk meg, hogy milyen légkörben élünk itthon.
És ha már a valós életben megválogatom a látogatókat, akkor a virtuális térben, vajon miért is engedném a sok szennyet a nyakamba önteni?
Ahol mindenki mindent jobban tud a szakembereknél, szidja az ellentétes párt politikusait, az orvosokat, a közéleti embereket, színészeket, bárkit, aki éppen horogra akad. Mindenről megvan a véleménye, és ezt a fotelban ülve egy sörrel, vagy chips-szel a kezében világgá is kürtöli, és persze meg van győződve az igazáról.
Ahol mindenki véleményt mondhat és mond is, következmények nélkül szid, kritizál, uszít, gyűlölködik,vicces sztorikat oszt meg más ember betegségéről, vagy épp ami az útjába kerül.
Kérdezem: ha ezeket nem engedném be soha a lakásomba, akkor miért engedem a virtuális térben beférkőzni, és elrontani a napjaimat?
Ugye, hogy tök logikus volt a lépésem?
És az csak egy dolog, hogy sok mérgező ember tobzódik a face-n, de ráadásul még a “szakmainak” nevezett közösségekben is. Írással, költészettel foglalkozó csoportokban egyes helyesírással, nulla szövegértelmezési tudással, semmilyen fogalmazási ismeretekkel nevezik önmagukat írónőnek meg író úrnak emberek. És büszkén írja a neve után, hogy írónő….
És még lehetne sorolni hosszasan a témákat, amikből elegem lett. A politikát nem is említem, holott a covid után ez a második dolog, ami gusztustalan, bosszantó, idegesítő, felháborító, stb.
Sok helyen olvassuk mi vállalkozók, írók, stb. hogy a facebook jó piactér, jelen kell lenni, hirdetni, eladni. Nos egyrészt ez is csak egy bizonyos, hirdetésekre elköltött összeg után igaz, másrészt meg, ha ilyen körülmények közt kell “eladni” magam és a könyveimet, akkor inkább ne. Elporosodnak még a dobozban pár évig.
2015 óta görcsölök ezen, kisebb-nagyobb eredményekkel. Belefáradtam. Majd lesz valahogy. Majd lesz más. Ha nem lesz, akkor sem fogok sírni.
Volt ott egy-két jó csoport, voltak barátaim, voltak kedves mozzanatok, volt sok bosszantó epizód is. Amikor meg akartam mondani a véleményemet, de nem lehetett, mert rám szóltak a jóakaró ismerősök, hogy meseíróként nem ildomos színt vallani a politikai meggyőződésemmel kapcsolatban, meg egyáltalán. Mert akkor nem fogják venni a könyveimet.
Nem mondhatom el senkinek, amit gondolok és érzek? Mert akkor negatív színben tűnik fel a meseíró? Nekem nem lehet saját véleményem, önálló gondolatom, mert az rossz fényt vet rám?
Egy meseíró, csak habos-babos rózsaszín mesevilágban élhet, boszorkák, és kedves nyuszikák között, mert ha ki meri mondani a véleményét, akkor megbélyegzi és kiveti a társadalom EGY RÉSZE??
Na köszönöm, ebből sem kérek.
Világ életemben kimondtam, amit gondolok, ki mertem állni magamért, most fogjam be a számat, hogy esetleg havi 1-2 könyvet el tudjak adni?
Hát nem.
Akkor inkább írok magamnak és a fióknak. Élek a négy fal között, a családommal.
Barátkozom azzal, akit érdemesnek találok.
Az leszek, aki vagyok.
Aki voltam, és leszek.
Képmutatás nélkül, őszintén és tisztán.
Hogy az utolsó napon se kelljen szégyenkezni az ítéletmondó előtt.
 

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Tárgy

Üzenet