Tinka manó kalandjai 8. rész

­ Indulás az erdőbe!

 

 

– Milyen baglyot? – kérdezte Péter anyukája.
– Hol a bagoly? –  nézett körbe Eszter apukája.
– De vajon ő tényleg tudja, hol vannak? – Réka nagymamája.
– Gyerünk, kövessük a baglyot!  – adta ki a parancsot Palkó apukája.
Bagoly ekkor leszállt a fa egyik alacsonyabb ágára, elrugaszkodott és repülni kezdett az erdő felé. Persze szép lassan repült, és sokszor leszállt egy-egy fa ágára, hogy az emberek követni tudják.
Már teljesen sötét volt, amire a kiértek a városból, csak a telihold nevetett széles vigyorral a gyalogló emberekre.
Bagoly Béla repdesett, az emberek pedig mentek utána. Nagyon nem tudtak sietni, mert Réka nagymamája nem bírt gyorsan menni. Néha meg is kellett pihennie útközben.
A bagoly a legrövidebb utat választotta az erdő felé, ezért aztán dimben-dombon, erdőn-mezőn gyalogoltak keresztül.
Már az erdő szélére értek, jól elfáradtak, és észre sem vették a  körülöttük gyülekező erdei állatokat.
– Vajon ezek milyen állatok? – kérdezte csigabiga.
– Szerintem ezek nem állatok, hanem emberek – válaszolta a süni.
– Hol laknak az emberek? – csodálkozott Őz Tünde.
– Azt hiszem a városban laknak. Amikor elmentem oda, akkor láttam ilyen emberféléket – válaszolta Róka Robi.
– Miért jöttek most ide? – kiváncsiskodott Borz Benő.
– Kérdezzük meg a baglyot! – javasolta a sündisznó.
– Bagoly, kik ezek az emberek, és hova mennek? – kiabálta a fenyőrigó a bagolynak.
– Tinkáékhoz megyünk, mert ott vannak az eltévedt gyerekek – válaszolta a bagoly, de már reppent is tova.
Már majdnem odaértek a manólakhoz, amikor bagoly leszállt egy galagonyabokorra és megvárta, míg odaérnek az emberek.
– A gyerekek most alszanak, várjuk meg itt, amíg reggel lesz – javasolta. Persze, mivel az emberek nem értették a bagoly beszédét, igyekezett a szárnyával, lábával, fejével elmagyarázni mit is akar mondani.
– Szerintem azt mondta, hogy alszanak a gyerekek a manólaknál, várjuk meg itt, amig reggel lesz – mondta Palkó apukája.
Réka nagymamája nagyon örült ennek, mert már nagyon fáradt volt. Leültek egy kidőlt fatörzsre és kémlelték a keleti eget, hogy vajon mikor kel fel a nap.
Nem is kellett sokat várni, hamarosan bekukkantott az első napsugár a fák ágai közé.
– Hajnalodik. Lassan indulhatunk – mutogatott a bagoly.
A bagoly, és az emberek folytatták az útjukat a sűrű erdőben. Hamarosan oda is értek a manólakhoz.
A fák ágai között bekukucskáltak a tisztásra, ahol a falevelekből készített takarók alatt békésen aludtak a gyerekek.
A manólak mellett egy fatuskón Manóapu ült, és őrizte az embergyerekek álmát.

 

 

 

Kategória: Blog, Egyéb | A közvetlen link.