A második ötös

Posted by

Lassan 5 hónapja, hogy elkezdtem futni, de igazából nagy változást sem a megtett útban, sem a sebességben nem tapasztalok. 2-3 km, mikor hogy, milyen meleg  van, hányan akadályoznak, mennyire vagyok topon, stb. A kutya miatt, ha sok járókelő van az erdőben, akkor meg kell állni, megkötni, megállni, elengedni, stb. ilyenkor nehezen lendülök bele újra és újra. Van egy útvonal ahova pont emiatt nem is járok futni, csak sétálni, mert annyira “forgalmas”.

Hétvégén tudok kutya nélkül futni, de ha akkor meg esik, vagy valami közbejön, akkor ki van lőve  a hétvégi magányos edzés.

Teljesen véletlenül láttam meg az interneten egy “futóversenyt” ami viszont teljesen felizgatott -ha lehet ilyet mondani.

Az országfutó versenyről van szó, aminek az a lényege, hogy bárki, a világ bármely részén nevezhet, minimum 5 km-es távra, és azt le kell fussa azon a napon, amikor ez a verseny zajlik.

Aztán a benevezettek távjait összeadják, és kiderül, hogy hányszor lehet vele az országot körbekeríteni. Nosza beneveztem, és le is futottam rövidke futós életem második 5 km-es távját. Kifejezetten jól esettJ

A hab a tortán az volt, hogy kaptam oklevelet is, persze azt is csak online, de ez nem von le semmit az értékéből.

Kétszer futottam 5 km-t eddig és tényleg van abban valami, hogy fejben dől el. Mert amikor az ember előtte napokon át készül, tervez, ráhangolódik, akkor eszébe sem jut 1-2 km után belesétálni, viszont ha csak úgy edzésnek futok, akkor hajlamos vagyok leállni, főleg egy – egy emelkedő előtt.

Persze időeredményeket nem nézünk, mert itt most nem az a lényeg. Csak a részvétel.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.