Az első ötös

Posted by

Miután a szabiról visszajöttünk, akkor hétköznap a kutyával 2 km körüli távokat futottam, szombat-vasárnap pedig amennyi belefért, de ez sem volt több 4,5 km-nél.

Egyik alkalommal, futás után nézegettem itthon a megtett út térképét, és azt vettem észre, hogy a telefonra telepített applikáció nem pontosan méri az útvonalat. Az erdő magas fái, vagy a felhők miatt nem látta a jelet, és össze-vissza mutatta az utat. Ekkor jöttem rá, hogy bizony néha sokkal nagyobb távot futottam, mint amennyit a telefon mutatott! Ennek nem örültem, mert szerettem volna azért tudni, hogy mennyit sikerül nagyjából elérnem. Annak viszont örültem, hogy nem CSAK 2 km körüli távokat futottam, hanem ennél többet!

Tiszta időben, vagy a városban nem volt gond a gps-szel, de az erdőben nem volt pontos. Viszont pár hét alatt arra is rájöttem, hogy városban meg nem szeretek futni. Nagyon igénybe veszi a térdemet, bokámat, és futás után csak vánszorgok, és persze még másnap is. Szóval néhány dolgon változtatni kellett. Azért a városban is sikerült egyszer 4 km körülit futni, össze-vissza szaladgáltam az utcákban.

Mivel közeledett a születésnapom kértem magamnak ajándékba egy órát a futáshoz. Általában nem szoktunk ajándékozni egymásnak, hanem elmegyünk egy jó kis étterembe, vacsorázni. Ehelyett lett az óra, és nagy szerencsém volt, mert egy kifutó modellt sikerült találni, ami így akciósan egész barátságos áron volt megvehető.

Ekkor kitaláltam azt is, hogy az 55. születésnapomon meglepem magam az első 5 km lefutásával!

Minden nap edzettem, elterveztem nagyjából az útvonalat is, vittem innivalót, szőlőcukrot, nem bíztam a véletlenre semmit. A futás délután történt, 4 óra után. Kimentem az erdőbe gyalog, ez volt a belemelegítés. Aztán már majdnem odaértem, amikor elkezdtem futni. Az órát nem kellett nézni, mert kilométerenként sípol egyet, és mutatja az eddig megtett távot, az időt, a sebességet stb.

A táv elején igyekeztem nem belegondolni abba, hogy mennyi van még vissza, voltak hullámvölgyek, amikor majdnem megszakadtam, de nem adtam fel, nem álltam meg.

Közben elterveztem, hogy milyen fotót csináltatok magamról a férjemmel, aki jött utána az erdőhöz autóval, egy megbeszélt időpontban.

A végére annyira belejöttem, hogy az utolsó pár száz méter lett a leggyorsabb, és még bírtam volna.

Nagyon örültem, hogy összejött, június elején gondolni sem mertem volna erre.

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.