Új terepen

Posted by

A következő napon új helyszínen agyaltam. Már csak az utca maradt, úgyhogy be kellett vállalni. Egész nap pakoltam, takarítottam, jól is esett a viszonylag hűvös lakásban a benti munka. Délután 5 körül szántam rá magam, hogy akkor ma meghódítom az utca végén elterülő szántóföldes dimbes-dombost. Még akkor is nagyon meleg volt, fáradt is voltam, csak kíváncsi is a határaimra.

Nosza elindultam, az utcán, ahogy emberek és kutyák még előfordultak, ott csak sétáltam, és az utolsó ház után álltam neki futni. Persze emelkedő volt, miért is ne. A végét sem láttam. Nem volt túl meredek, de azért volt.

Az út végén lehetett választani, három irány közül: egy faluba vezetett vissza, egy meredek lejtőn. A másik szembe, az erdő felé, szintén lejtőn. A harmadik az országút felé, az is lejtőn. Mivel túl messzire nem akartam neki, de még haza sem, ezért a bal oldali utat választottam. a meredeken lefelé nem volt gond, repültem mint a szél, és nem gondolkodtam azon, hogy hogyan fogok visszakerülni a domb tetejére. Jó messzire elszaladtam, mert élveztem a futást, nem fájt semmim, és kíváncsi voltam a tájra. Aztán visszafordultam, mert ugye a nagy emelkedő várt.

Hát…felfutottam rajta, nem álltam meg, de az inkább olyan “gyalogolva gyorsabb lett volna” tempó volt. Magam elé néztem, nem előre, mert akkor láttam volna, hogy mennyi van még vissza…nem akartam látni. Azt viszont tudtam, hogy a felérésnek meglesz a jutalma, mert utána már lefelé vezet az út.

Felértem, nem haltam bele, sőt baromi büszke is voltam magamra. Aztán futás tovább, lefelé. Jó meredek volt, de legalább nem emelkedő. Ahova az út leért, ott már fák is voltak, így nem volt annyira meleg. A falu felé kanyarodtam, egész kellemes volt, csak nagyon kellett figyelni, hogy hova lépek, mert a traktorok rendesen felszántották az utat, eső is eshetett nemrég és tele volt vízfolyásokkal, kátyúkkal az út. Hamarosan beértem, a faluba, és úgy gondoltam, hogy még nem vagyok fáradt. Visszafordultam és tettem még egy kört. Aztán az utcába érve ott is végig futottam, és így elértem az addig leghosszabb távomat, 4,3 km-t! El sem akartam hinni!!! Megállás nélkül, séta nélkül nyomtam le, és nem is fájt nagyon.

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.