Posted by Életem első könyvbemutatójára egy kicsiny somogyi falucskában került sor, 2017. ápr.21-én.
A dolog egyik érdekessége az volt, hogy semmilyen kötődésem nincs a faluhoz, nem is ismertem ott eddig senkit. Jól esett, hogy ennek ellenére kíváncsiak voltak rám, pontosabban inkább a könyveimre.
A Makovecz – stílusban épült Faluház igazán kellemes helyszín volt a találkozóhoz. Amikor odaértünk, akkor a könyvtáros, Farkas Erzsébet megmutatta nekünk a faluházat, mesélt a történetéről, és persze a községről is.
Nem tagadom, mert miért is: nagyon izgultam. Eleinte azon, hogy mi lesz, ha nem jön senki, utána azon, hogy mi lesz, ha sokan lesznek, közben pedig azon, hogy mit, és hogyan fogok “előadni”.
A kezdés előtt sikerült oldani a feszültséget egy kis beszélgetéssel. Tavasszal, falun, természetesen a veteményezésről, kerti munkákról beszélgettünk.
A bemutató elején Erzsike bemutatott pár szóval engem, és a könyveket, aztán pedig én beszéltem a mesék, versek keletkezéséről.
Amikor egy-egy könyvet bemutattam, utána a közönség hallhatott részleteket belőle. Két iskolás kislány és két felnőtt olvasott fel az írásokból.
Nagyon jó volt, hogy sok meséből olvastak részletet, vagy akár az egészet, mert így jobban megismerhette a munkáimat a hallgatóság. Jó volt nézni, ahogy néha feszülten figyeltek, néha mosolyogtak a hallottakon.
A bemutató végén kérdéseket tettek fel, megnézegették a könyveket, és vásároltak.
Én pedig dedikáltam. Itt már nem izgultam, mert már jól begyakoroltam az utóbbi másfél évben.
Aztán megint egy nehéz szakasz következett: lassan búcsúzkodni kellett, de olyan jól elbeszélgettünk, hogy nem akaródzott elindulni. A férjem is talált egy beszélgetőpartnert, akivel megvitatták az élet nagy dolgait, szóval ő is jól érezte magát.
Érdekes volt, hogy ismeretlenként mentünk oda, de a végére úgy tűnt, mintha régóta ismernénk egymást. Nagyon kedves, közvetlen, vendégszerető embereket ismerhettünk meg, és kaptunk egy újabb meghívást a júniusban tartandó Csülökfőző fesztiválra.
Azt hiszem, ezt megint nem szabad visszautasítani….:-)
Szóval Somogysámson, köszönünk mindent, és -ha nem jön közbe semmi- találkozunk júniusban újra.
