Botond és az álommackó

I.fejezet

– Anya, kérek szépen kakaót! – mondta a kisfiú, miközben nagy, könyörgő szemekkel nézett anyukájára.
– Kisfiam, az előbb megittad már az esti kakaódat, tudod, hogy nem szabad éjjelre sokat inni – válaszolta az anyukája.
– Jól van, akkor megyek és medvévé változom, és nem is kérek kakaót! – felelte Boti, és duzzogva bevonult a szobájába. Ott lefeküdt az ágyára, a párnába temette az arcát, és azon nyomban elaludt.
Kicsit később anyukája bement a szobába, hogy megvigasztalja a kisfiút, de Botit nem találta a szobában. Az ágyon, pont ott, ahol Boti szokott ülni, egy szép, barna plüssmackó ült. Az anyuka csodálkozva nézte a macit, hiszen nekik nem volt ilyen játék mackójuk. Felemelte, megforgatta, megsimogatta, majd visszatette az ágyra, oda, ahonnan elvette. Ezután kiment, hogy megkeresse a kisfiút.
Amint becsukódott az ajtó, a mackó azt vette észre, hogy ő lát! Látja a szoba bútorait, a játékokat!
És mozog a keze, és a lába is! És tud menni, úgy, mint az igazi, élő medvék, és a többi állat!
Ennek nagyon megörült, lemászott az ágyról, és elindult, hogy megismerkedjen a kisfiú játékaival.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Kategória: Blog, Mesék, versek | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..